● magyarkozlony.bsdnet.hu

MAGYAR KÖZLÖNY 145. szám M AG YA R O R S Z ÁG H I VATA LO S L A PJ A 2026. október 2., péntek Tartalomjegyzék 6/2026. (X. 2.) AB határozat A Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló 2024. évi XC. törvény 2. melléklete a támogatások megállapításának, felhasználásának és elszámolásának szabályairól szóló II. részének a települési önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása jogcím alá tartozó jogcímekre vonatkozó közös szabályokról szóló 1. pont 1.5. alpontjának „ , valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására” szövegrészének és 78. § (4) bekezdésének, valamint a települési önkormányzatok által 2025. évben teljesítendő önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló 1/2025. (II. 11.) NGM rendelet 1. melléklet 481. sorának alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről 4924 7/2026. (X. 2.) AB határozat A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint alkalmazásának kizárásáról 4932 1322/2026. (X. 2.) Korm. határozat Magyarország projektjavaslatainak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2026. évi CEF2 Reflow pályázati kiírására történő benyújtásáról 4946   4924 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám VII. Az Alkotmánybíróság döntései Az Alkotmánybíróság 6/2026. (X. 2.) AB határozata a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló 2024. évi XC. törvény 2. melléklete a támogatások megállapításának, felhasználásának és elszámolásának szabályairól szóló II. részének a települési önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása jogcím alá tartozó jogcímekre vonatkozó közös szabályokról szóló 1. pont 1.5. alpontjának „ , valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására” szövegrészének és 78. § (4) bekezdésének, valamint a települési önkormányzatok által 2025. évben teljesítendő önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló 1/2025. (II. 11.) NGM rendelet 1. melléklet 481. sorának alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Horváth Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló 2024. évi XC. törvény 2. melléklete a támogatások megállapításának, felhasználásának és elszámolásának szabályairól szóló II. részének a települési önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása jogcím alá tartozó jogcímekre vonatkozó közös szabályokról szóló 1.  pont 1.5.  alpontjának „ , valamint az  önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a  nettó finanszírozás keretében történő levonására” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt 2026. december 31-i hatállyal megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló 2024. évi XC. törvény 78. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt 2026. december 31-i hatállyal megsemmisíti. 3. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  települési önkormányzatok által 2025. évben teljesítendő önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló 1/2025. (II. 11.) NGM rendelet 1. melléklet 481. sora alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. I n d o k o l á s I. [1] 1. Budaörs Város Önkormányzata (a  továbbiakban: indítványozó) jogi képviselő (Bihary, Balassa Ügyvédi Iroda; eljáró ügyvéd: dr.  Bihary Tibor) útján az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 26.  § (2)  bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve, hogy az  Alkotmánybíróság állapítsa  meg Magyarország 2025.  évi központi költségvetéséről szóló 2024.  évi XC.  törvény (a  továbbiakban: Kvtv.) 2.  mellékletének a  Támogatások megállapításának, felhasználásának és elszámolásának szabályairól szóló II. része a települési önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása jogcím alá tartozó jogcímekre vonatkozó közös szabályokról szóló 1. pont 1.5. alpontjának (a továbbiakban: Kvtv. 2. melléklet II. rész 1. pont 1.5. alpont) „ , valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására” szövegrésze, valamint a  települési önkormányzatok által 2025. évben teljesítendő önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló 1/2025.  (II. 11.) NGM rendelet (a  továbbiakban: NGM  rendelet) 1.  melléklet 481.  pontja alaptörvény-ellenességét, és azokat semmisítse meg, figyelemmel arra, hogy azok sértik az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdésében garantált, tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjogot, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállam-elvet, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot, valamint az  Alaptörvény 32.  cikk (1)  bekezdés e) és f)  pontjában garantált, az önkormányzat helyi közhatalom gyakorlása körében védett feladat- és hatásköreit. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4925 [2] 2. Az  indítványozó általánosságban kifejtette, hogy azon települési önkormányzatok közé tartozik, amelyekre vonatkozóan a  2016. június 24-én kihirdetett, az  érintett rendelkezéseiben 2017. január 1-jén hatályba lépő, Magyarország 2017.  évi központi költségvetéséről szóló 2016.  évi XC.  törvény 39.  § (4)–(6)  bekezdése bevezette a szolidaritási hozzájárulás fizetési kötelezettségét. Az indítványozó hangsúlyozta: „2017-es bevezetése óta az éves szolidaritási hozzájárulás folyamatosan nagyobb összegű, mint az Indítványozót az adott évben megillető összes feladatfinanszírozásra kapott állami támogatás; azaz Budaörs város rendszeresen nettó befizetője a  központi költségvetésnek. Nagyságrendileg nyolc év tartamában ez azt jelenti, hogy már több mint 5 Mrd HUF összeggel többet fizetett be a  központi költségvetésbe, mint amit támogatásként kapott (volna)” (indítvány, 45/11. o.). Aggályosnak tartotta, hogy nem átlátható, hogy az ilyen jogcímen elvont összegek felhasználása ténylegesen a célra rendelten történik-e; mint ahogy az sem, hogy a hozzájárulás fizetési kötelezettsége várhatóan milyen időtartamban és milyen ütemben emelkedő összegben fogja terhelni. [3] 2.1. A  konkrétan támadott jogszabályi környezet vonatkozásában az  indítvány arra hívta fel a  figyelmet, hogy a  korábbi évek megszokott gyakorlatához képest a  2025-ös évre vonatkozó szolidaritási hozzájárulás számítása, közlése körében lényeges változás történt. Az  új szabályozási koncepcióban a  Kvtv. megadja „a  szolidaritási hozzájárulás számításhoz szükséges paramétertáblát és a  számítási képletet – ezzel mintegy »berögzítve« a  változtathatatlanság tényét is” (indítvány 45/13. o.). Az  indítvány kitér arra, hogy míg korábban a  költségvetési  törvény minden évben felhatalmazta a  pénzügyminisztert – az  adóalap és az  egy lakosra jutó iparűzési adóerő képesség ismeretében – a  törvény alapján kalkulált összeg módosítására, a  2025-ös évre vonatkozó szabályozás egyszerű közzétételi kötelezettséget ír elő az  államháztartásért felelős miniszter számára. Az  indítványozó részletesen utal az  Alkotmánybíróság korábbi, a  szolidaritási hozzájárulás tárgyában hozott határozataira, különös tekintettel a  18/2024.  (XI. 11.) AB határozatban (a  továbbiakban: Abh.) foglaltakra. Kifejti, hogy álláspontja szerint az  Abh.-val kifejezetten szembehelyezkedően a  Kvtv. támadott rendelkezése kiegészült azzal, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) rendelkezéseit nem kell alkalmazni a szolidaritási hozzájárulás megállapítására vonatkozó eljárásokban. „Összevetve ezt azzal, hogy a pénzügyminiszter mérlegelési joga is megszűnt, és az NGM rendelet minden önkormányzatra egyedi rendelkezést hozva egyszerűen deklarálja annak összegét, a  szolidaritási hozzájárulás kivetésére és megfizetésére való eljárás teljes egészében a garanciák nélküli, szabályozatlan tartományba került át” (indítvány, 45/15. o.). Az indítványozó szerint ezzel a  szabályozás sérti az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdésében garantált, tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjogot, az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből levezethető jogállam-elvet és az  abból fakadó egyes követelményeket, konkrét esetben elvezet az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog sérelméhez, illetve az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés e), f) és g) pontjában védett feladat- és hatáskör vonatkozásában is alaptörvénysértő helyzetet teremt. II. [4] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „XIII.  cikk (1) Mindenkinek joga van a  tulajdonhoz és az  örökléshez, valamint a  készpénzzel történő fizetéshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” „32. cikk (1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között […] e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat; f) meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik; g) e  célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat; […].” [5] 2. A Kvtv. 2. melléklet II. rész 1. pont 1.5. alpontjának támadott rendelkezése: „1.5. Az  e mellékletben szereplő jogcímek szerinti támogatások igénylési és döntési eljárására, valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására nem kell alkalmazni az  általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016.  évi CL.  törvény (a  továbbiakban: Ákr.) szabályait.” 4926 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám [6] 3. A Kvtv. 78. § (4) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatba bevont rendelkezése: „(4) Felhatalmazást kap az  államháztartásért felelős miniszter, hogy rendeletben tegye közzé a  2.  melléklet 62. pontja szerinti önkormányzati szolidaritási hozzájárulás önkormányzatonkénti összegét.” [7] 4. Az NGM rendelet 1. melléklet támadott rendelkezése: A települési önkormányzatok által 2025. évben teljesítendő önkormányzati szolidaritási hozzájárulás önkormányzatonkénti összege A B C 1 Vármegye Önkormányzat Önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összege forintban 481 Pest Budaörs 6 099 807 695 III. [8] 1. Az  Alkotmánybíróságnak az  Abtv. 56.  § (1)−(3)  bekezdésében meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az  indítvány megfelel-e az  alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek. [9] 1.1. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kvtv. 2025. január 1-jén, az  NGM rendelet pedig 2025. február 12-én lépett hatályba. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2025. április 28-án adta postára, így az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidő megtartottnak minősül. [10] 1.2. Az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdését, amely alapján az  alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, az  alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályhelyeket, valamint az  Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Az  indítvány tartalmaz a  támadott jogszabályhelyek alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a  kifejezett kérelmet a  Kvtv., illetve az  NGM rendelet támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Mindezekre tekintettel a  határozott kérelem követelményének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontja] a beadvány megfelel. [11] 1.3. Az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése úgy rendelkezik, hogy az  Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c)  pontja alapján, ha az  alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a  jogsérelem, és nincs a  jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a  jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. [12] Az Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerinti panasz esetében (mivel az  közvetlenül a  norma ellen irányul) különös jelentősége van az  érintettség vizsgálatának, mert az  indítványozó alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a  kivételes panaszt az  actio popularis-tól {1055/2026.  (II. 20.) AB határozat, Indokolás [16]; 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]}. [13] A Kvtv. 2.  melléklet 62.1.  pontja szerint „[a] 25 000  forint feletti egy lakosra jutó iparűzési adóerő-képességgel rendelkező önkormányzat az  egy lakosra jutó iparűzési adóerő-képességétől függő mértékű szolidaritási hozzájárulást teljesít a  központi költségvetésnek”. E  szempont alapján rögzíti az  NGM rendelet a  konkrét fizetési kötelezettség mértékét kifejezetten az  indítványozó vonatkozásában is. Figyelemmel pedig arra, hogy az  indítványozó a  szolidaritási hozzájárulás kötelezettje, rá a  Kvtv. szolidaritási hozzájárulás megállapítására vonatkozó, támadott eljárási szabálya alkalmazandó. Ennélfogva személyes érintettsége kétségkívül fennáll. [14] Az indítványozó maga is elismeri, hogy bár az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerinti eljárás megindítására nyitva álló, a  támadott jogszabályok hatályba lépésétől számított 180  napon belül még csak az  alapjogi jelentőségű jogsérelmek egy része következett be (indítvány 45/8. o.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem állapítható meg az  indítványozó érintettsége akkor, ha a  támadott jogszabályi rendelkezés az  indítványozóval szemben nem került alkalmazásra, vagy annak hatályosulása őt közvetlenül nem érintette (vagyis a  jogsérelem nem következett  be, nem aktuális) {3170/2015.  (VII. 24.) AB végzés, Indokolás  [11]}. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság gyakorlata azt is kimondta, hogy az érintettség akkor is megállapítható, ha a támadott jogszabály alkalmazására még nem került sor, de a  panaszolt jogsérelem közvetlenül, belátható időn belül, kényszerítőleg bekövetkezik {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [66]}. Figyelemmel arra, hogy az NGM rendelet a szolidaritási hozzájárulás egész éves összegét megállapította, az indítványozó számára annak teljesítése jogszabályon alapuló kötelezettség, így a tényleges érintettség fennállása is megállapítható. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4927 [15] A közvetlen érintettség vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közvetlen érintettség követelményének nem felel meg az  olyan norma, amely alkalmazásának szabályszerűségéről bíróság dönthet {3202/2025.  (VI. 23.) AB határozat, Indokolás  [37]}. Jelen esetben az  indítványozó egyrészt éppen azt a  szabályt támadja, amely a  szolidaritási hozzájárulás megállapítását, illetve levonását kivonja az Ákr., és így az Ákr. alapján meghozott érdemi vagy eljárást lezáró döntésekkel szemben igénybe vehető bírói kontroll hatálya alól, másrészt pedig azzal a  jogszabállyal szemben terjeszt elő alkotmányjogi panaszt, amely a  hozzájárulás konkrét összegét jogszabályban rögzíti, és amellyel szemben – jogszabályi jellegénél fogva – eleve csak az alkotmánybírósági út adott. Mindezekre tekintettel a közvetlen érintettség követelménye is teljesül az indítványozó esetében. [16] 1.4. Az Alaptörvény indítványban megjelölt B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a  kellő felkészülési idő hiányával, illetve a  visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz {lásd például: 3045/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [12]}. Jelen esetben az  indítványozó az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmére csak áttételesen hivatkozik, ezért az alkotmányjogi panasz ezen része nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, az indítvány érdemi vizsgálatára e vonatkozásban nincs lehetőség. [17] 2. Az  Alkotmánybíróság az  indítvány befogadhatóságának vizsgálata kapcsán megjegyzi: az  eljárás időtartama alatt Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása hatályon kívül helyezte az  Alaptörvény 37.  cikk (4) bekezdését, így az abban foglalt hatásköri korlát vizsgálata nem volt szükséges. [18] 3. Az  Abtv. 29.  §-a szerint az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  indítvány alapján az  Alkotmánybíróság alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként azonosította, hogy összeegyeztethető-e az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt, tisztességes hatósági ügyintézéshez való joggal, az Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal, illetve az  Alaptörvény 32.  cikk (1)  bekezdés e), f) és g)  pontjával az  a  jogalkotói megoldás, amely a  helyi önkormányzatokat terhelő szolidaritási hozzájárulás teljesítésére irányuló kötelezettség megállapítását és levonását teljes egészében kivonja a közigazgatási hatósági eljárás hatálya alól, és a  fizetési kötelezettség mértékét az  egyes kötelezettek tekintetében jogszabályban határozza meg. [19] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével érdemben bírálta el. IV. [20] Az indítvány megalapozott. [21] 1. Az  Alkotmánybíróság elsőként a  támadott szabályoknak a  tisztességes hatósági ügyintézéshez való joggal fennálló összefüggését vizsgálta meg. Ennek során az  Alkotmánybíróság az  Abh.-ban foglalt megállapításokból, valamint az Abh. alapjául szolgáló és a jelen ügyben támadott jogszabályi környezet összevetéséből indult ki. [22] 1.1. A  tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog kapcsán az  Alkotmánybíróság gyakorlata elvi éllel rögzítette: „A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog magában foglalja mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az  iratokat megismerje és az  igazgatási szervek a döntéseiket indokolják. Az elvek összefüggésben állnak a jó közigazgatás fogalmával, valamint a közigazgatási eljárásjog közös európai elveivel. Elvként érvényesül a pártatlan, részrehajlás nélküli ügyintézés, a jogegyenlőség, a diszkrimináció tilalma, valamint a tisztességes ügyintézés követelménye. A tisztességes hatósági eljárás alapvető követelménye, hogy a  közigazgatási hatóság az  eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályi rendelkezéseket. A tisztességes hatósági eljárás azonban nem pusztán a jogszabályok megtartásával azonos, bár az  mindenképpen szükséges feltétele annak” {3311/2018.  (X. 16.) AB határozat, Indokolás  [26]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata azt is egyértelművé teszi, hogy „[a]z Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti alapjog alanya […] az  ügyfél […]. E  jog kötelezettje a  közigazgatási hatóság […]. Az  alapjog rendeltetése, hogy ügyfélközpontú megközelítésben biztosítsa a  közérdek és a  szubjektív jogvédelem közötti egyensúlyt, az  anyagi jog érvényesülését, végső fokon a  hatóság jogszerű működését. Tartalmát tekintve a  tisztességes hatósági eljáráshoz való jog magában foglalja azokat a részjogosítványokat, amelyek az ügyfél részvételi jogainak biztosítása megkövetel” {Abh., Indokolás [85]}. „Összetevői közé tartozik ezért egyebek mellett a nyilatkozattétel és a szankció- 4928 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám megállapítással végződő közigazgatási eljárásokban a  hatékony védekezéshez való jog” {3223/2018.  (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [57]; 7/2019. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [33]}. [23] 1.2. Jelen ügy központi kérdése, hogy az  önkormányzat számára forráselvonást jelentő (még ha adónak nem is tekinthető) fizetési kötelezettség megállapítása milyen eljárásban történik. Az  Abh. kimondta: „ha egy közigazgatási hatóság közhatalom erejével felruházott eljárást folytat, akkor arra kiterjed az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének az alkalmazási hatálya” (Abh., Indokolás [89]). Jelen esetben egy olyan konkrét (helyi önkormányzatonként egyedileg előírt) fizetési kötelezettségről van szó, amelyet közhatalom gyakorlása folytán, miniszteri rendeletben történő rögzítéssel állapítanak meg, majd vonják le ennek következtében (a kincstár által a  helyi önkormányzatokat megillető támogatások sajátos folyósítási eljárása, a  nettó finanszírozás során), így az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének alkalmazandósága az ügy és az intézkedés egyedi jellege folytán kétségtelenül fennáll. [24] Az Alkotmánybíróság gyakorlata a  tisztességes hatósági eljáráshoz való jog érvényesülését tartalmi vizsgálathoz köti, amely során elemzi az  alapjog sérelmére vezető jogszabályi környezetet, a  szabályozás célját, a  konkrét ügy tényállását, illetve az  abból levont következtetéseket az  adott esetre vonatkoztatható alapjogsérelemre {7/2019.  (III.  22.) AB határozat, Indokolás  [31]}. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata arra is felhívta a  figyelmet, hogy az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése az  összes hatósági eljárásra vonatkozik. „Mérceként szolgál a  szakjogi szabályok szerint folyó hatósági eljárások számára. Egyfelől megtestesíti a hatósági eljárás alapjogilag egységként értékelt és védett minőségét. Másfelől részjogosítványokból épül föl. A részjogosítványok katalógusában vannak olyanok, amelyeket az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése maga nevesít, mint ahogyan találhatók benne olyanok is, amelyeket az Alkotmánybíróság vezetett le” {25/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [32]}. [25] Az Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdésére tekintettel jelen esetben folytatandó alkotmányossági vizsgálat során tehát annak áttekintése szükséges, hogy a  jogszabályi környezet mennyire alkalmas arra, hogy egyedi ügyben a tisztességes hatósági ügyintézés garanciáit biztosítsa. [26] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  Abh. meghozatalakor hatályos jogi környezethez képest a Kvtv. támadott szabálya valóban érdemi változást jelent. Az Abh. alapját képező 2023. évi központi költségvetésről szóló 2022.  évi XXV.  törvény ugyanis nem vonta ki a  szolidaritási hozzájárulás megállapítására irányuló eljárást az egyedi hatósági közigazgatási ügyek intézését átfogóan, kódexként szabályozó Ákr. hatálya alól. [27] Az Abh. indokolása az Ákr. alkalmazhatóságának központi jelentőséget tulajdonított az Alaptörvény XXIV. cikkének sérelme kapcsán. Kimondta ugyanis, hogy az akkor vizsgált költségvetési törvény vonatkozó rendelkezése „úgy szól, hogy az e mellékletben szereplő jogcímek szerinti támogatások igénylési és döntési eljárására nem kell alkalmazni az  Ákr. szabályait. Ez  a  törvényi rendelkezés azonban nem képezheti az  akadályát annak, hogy a  szolidaritási hozzájárulás kivetésére – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével összhangban – a Kincstár alkalmazza az Ákr.-t. Az  Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy a  szolidaritási hozzájárulás nem támogatás, hanem közjogi fizetési kötelezettség (Indokolás [63]). A szolidaritási hozzájárulás kivetése az Ákr. hatálya alól kivett eljárások között sem található meg [vesd össze: Ákr. 8. § (1) bekezdés]” (Abh., Indokolás [112]). [28] A 2025. évi, jelen ügyben támadott Kvtv. 2. melléklet II. rész 1. pont 1.5. alpontja ugyanakkor azt mondja, hogy az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására az  Ákr. szabályait nem kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg, és a  korábbi szabályozástól eltérően a  Kvtv. 78.  § (4) bekezdése felhatalmazást adott az államháztartásért felelős miniszternek, hogy az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegét az egyes önkormányzatokra lebontva rendeletben állapítsa meg. [29] A jogszabályi környezet tartalmát tekintve tehát elmondható, hogy a szolidaritási hozzájárulás megállapításra és levonására irányuló eljárás nemcsak kikerült az Ákr. hatálya alól, hanem arra semmilyen más, egyedi közigazgatási hatósági döntéshozatalra vonatkozó törvényi szabályozás (pl. az adóigazgatás eljárási szabályai vagy egy esetleges külön törvény) nem alkalmazható. Ezzel és az összegek NGM rendeletben történő meghatározásával a jogalkotó megszüntette a  szolidaritási hozzájárulás megállapítására és levonására irányuló eljárás egyedi ügy és egyedi ügyintézés jellegét, így nemcsak egy konkrét törvény hatálya alól vonta ki a szabályozást, hanem az Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdésének hatálya alól is. Megfelelő eljárási  törvényi háttér nélkül ugyanis az  egyedi ügy intézésével szemben támasztott alaptörvényi követelmények nem érvényesülhetnek. A „hatósági közigazgatási ügy”-jelleg megszüntetése (illetve az ügy egyedisége ellenére annak el nem ismerése) az alapjog érvényesülését közvetlenül korlátozza. [30] 1.3. Megállapítható tehát, hogy a  jelen ügyben támadott, a  szolidaritási hozzájárulás meghatározására irányadó szabályok az ügy érdemi kérdését (fizetési kötelezettség meghatározása) teljes egészében kivonják a közigazgatási hatósági eljárás, illetve az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog garanciális feltételrendszerét biztosító szabályozás hatálya alól. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4929 [31] Ez a  szabályozási megoldás pedig egyértelműen ellentétes azzal is, amit az  Abh.-ban az  Alkotmánybíróság kimondott, hiszen az  a  konkrét ügyben alkalmazandó – a  jelenlegitől eltérő – jogszabályi környezetben is a  tisztességes hatósági ügyintézés megvalósulását biztosító eljárási környezet szükségességét hangsúlyozta: „Amennyiben a  Kincstár a  helyi önkormányzatot terhelő szolidaritási hozzájárulás megelőlegezéséből fakadó követelése megtérítése céljából a beszedési megbízást úgy nyújtja be, hogy előtte lefolytatta a tisztességes hatósági eljárást és abban meghozta a formalizált döntését a szolidaritási hozzájárulás kivetéséről, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése csorbát nem szenved” (Indokolás [114]). [32] Az Alkotmánybíróság korábban is állapította már meg olyan eljárás alaptörvény-ellenességét, amelyben az előzőleg egyértelműen jogalkalmazói típusú eljárás helyébe jogalkotási típusú eljárás lépett {egyházak elismerése; 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [205]–[208]}. Az akkor követett megközelítésmód jelen esetben is irányadó. Ennek alkalmazásával megállapítható, hogy ellentétes az  Alaptörvény XXIV.  cikkével olyan jogalkotói megoldás, amely egyedi közigazgatási döntések konkrét tartalmának jogszabályban történő rögzítése révén kivonja a döntés meghozatalához vezető eljárást a  közigazgatási eljárásokra vonatkozó garanciális feltételrendszer hatálya alól, ellehetetlenítve ezzel az ügyféli jogok hatékony gyakorlását és a bírósági jogorvoslatot. [33] Bár a  konkrét indítvány az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (7)  bekezdésére nem hivatkozik, ezért az  Alkotmánybíróság nem  is arra vonatkoztatva vezette le a  szabályozás alaptörvény-ellenességét; a  XXIV.  cikk, valamint a  XXVIII.  cikk (1)  és (7)  bekezdése hangsúlyos összekapcsolódása {3434/2023.  (X. 25.) AB határozat, Indokolás  [48]} miatt szükséges utalni arra, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő garanciákat mellőző, az egyedi közigazgatási döntést jogszabályban megállapító szabályozási megoldás egyben ellehetetleníti azt is, hogy az  önkormányzati szolidaritási hozzájárulás kötelezettje a fizetési kötelezettsége jogalapját és összegszerűségét jogorvoslati eljárásban vitassa, ideértve a bírói út igénybevételét is. [34] Az Alkotmánybíróság korábban az  1056/2026.  (II. 20.) AB határozatában (Indokolás  [77]) és 32/2019.  (XI. 15.) AB  határozatában (Indokolás  [69]) egy sajátos jogi konstrukció, az  Állami Számvevőszék (a  továbbiakban: ÁSZ) által kibocsátott fizetési felhívás kapcsán jelentőséget tulajdonított annak, hogy az  ÁSZ által kibocsátott fizetési felhívás „közvetlen”, önálló közigazgatási perben történő vitathatóságának hiánya nem jelenti azt, hogy az ÁSZ által kibocsátott ezen fizetési felhívás ne lenne utóbb, „közvetetten” bíróság előtt vitatható. Ezt pedig arra vezette vissza, hogy a Magyar Államkincstár a központi költségvetésből származó támogatások visszafizetésével összefüggésben az Ákr. alapján határozatot hoz, és a Magyar Államkincstár döntése ellen az Ákr. és a közigazgatási perrendtartásról szóló  törvény szabályai szerint van helye jogorvoslatnak. Jelen esetben a  Kvtv. és az  NGM rendelet ugyanakkor éppen ezt az  utat zárja el, azaz sem „közvetlen”, sem „közvetett” bírói út nem áll az  érintettek rendelkezésére, hogy fizetési kötelezettségük megállapítását, összegszerűségét vitassák. Ez  pedig megvalósítja az  Alaptörvény együttesen értelmezett XXIV. cikke, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmét is. [35] Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozza: az  Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdése értelmében a  bíróság dönt a  közigazgatási határozatok  törvényességéről. Az  a  jogalkotói megoldás, amely a  „hatósági ügy”-jelleg megszüntetése, illetve el nem ismerése révén bírói úton nem támadható módon jogszabályba foglal egy tartalmában egyedi közigazgatási döntést, az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1), illetve XXVIII.  cikk (1) és (7)  bekezdése mellett megvalósítja az  Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdésének, abban a  közigazgatási határozatok  törvényességének felülvizsgálatára vonatkozó bírói hatáskört biztosító rendelkezés sérelmét is. Azzal ugyanis, hogy az  önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegét jogszabály határozza meg, az  összeg meghatározására és levonására vonatkozó eljárást pedig kivonja az  eljárásjogi garanciák hatálya alól (így egyik esetben sem születik közigazgatási határozat) a  bíróságot elzárja attól, hogy egy, az  Alaptörvényben garantált hatáskörét gyakorolhassa. [36] 1.4. A  fentiek szerint megállapítható, hogy a  Kvtv. 2.  melléklet II. rész 1.  pont 1.5.  alpontjának „ , valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására” szövegrésze alaptörvény-ellenes. Az  Alkotmánybíróság az  alaptörvény-ellenesség jogkövetkezményeinek megállapításánál figyelemmel volt arra, hogy a  szolidaritási hozzájárulás esetében egy különösen összetett költségvetési-elszámolási konstrukcióról van szó, amely jelentős összegek átcsoportosításával is együtt jár. A  költségvetési gazdálkodás kiegyensúlyozottságának tiszteletben tartására vonatkozó, az  Alaptörvény N)  cikk (3)  bekezdésében foglalt, az  Alkotmánybíróságra is irányadó kötelezettség teljesítése érdekében ugyanakkor az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség következményét pro futuro jelleggel, 2026. december 31-i hatállyal állapította meg. [37] Az NGM rendelet esetében az  alaptörvény-ellenesség megállapítására okot adó körülmények hasonlóképpen fennállnak, ugyanakkor az  Alkotmánybíróság ennek következményét az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdésében foglalt 4930 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám alkotmányjogi panaszeljárás személyes – actio popularis-tól elkülönülő – jellege okán csak az  indítványozóra vonatkozó és általa támadott sor vonatkozásában állapította meg; esetében ex nunc jelleggel. [38] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  Kvtv. 2.  melléklet II. rész 1.  pont 1.5.  alpontja alaptörvény-ellenes szövegrészének megsemmisítése mellett is fennmarad a Kvtv. 78. § (4) bekezdésében foglalt, az alaptörvény-ellenes szabályozási technika alkalmazására felhatalmazást adó rendelkezés. Ezért az Alkotmánybíróság a szoros tartalmi összefüggés okán, a jogbiztonság védelmében e felhatalmazó rendelkezést is megsemmisítette, szintén pro futuro jelleggel, 2026. december 31-i hatállyal. [39] A megsemmisítéssel lehetővé válik, hogy a jogalkotó ezeket az elszámolási viszonyokat komplexen újrarendezze. A  nemzetközi szabályozási mintákból számos megoldási alternatíva kínálkozik arra, ha a  jogalkotó egy  ilyen típusú, a  „tehetősebb” önkormányzatok számára előírt fizetési kötelezettséget kíván bevezetni. Annak megítélése, hogy a  szolidaritás érvényesülését az  önkormányzatok között mely megoldás szolgálja a  legjobban, a  jogalkotó mérlegelésébe tartozó kérdés; a  szabályozás kidolgozása során az  Alaptörvényből és a  nemzetközi kötelezettségekből fakadó elvárásoknak megfelelő szabályozási konstrukciót kell kialakítani. Amennyiben a  jogalkotó a  jelenlegi vagy ahhoz hasonló szisztéma fenntartása mellett dönt, az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdéséből fakadóan biztosítani kell, hogy az  önkormányzati szolidaritási hozzájárulás kötelezettje a  hozzájárulás összegének megállapítására, illetve nettó finanszírozás keretében történő levonására irányuló eljárásban gyakorolhassa azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a  szolidaritási hozzájárulás jogalapját és összegszerűségét vitathassa. [40] 2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az  Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, akkor a  további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét ugyanazon rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja {lásd például: 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [57]}. Ezért az indítvány érdemben vizsgált részei tekintetében a további alkotmányossági összefüggések elemzésétől az Alkotmánybíróság eltekintett. [41] A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdésének a  Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosításával összefüggésben az  Alkotmánybíróság működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 2026. évi LII. törvénnyel módosított rendelkezésén alapul. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Czine Ágnes s. k., az Alkotmánybíróság elnökhelyettese Dr. Handó Tünde s. k., Dr. Horváth Attila s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., Dr. Kozma Ákos s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Márki Zoltán s. k., Dr. Patyi András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró Dr. Schanda Balázs s. k., Dr. Sonnevend Pál s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Szabó Marcel s. k., Dr. Varga Réka s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1206/2025. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4931 Dr. Horváth Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása [42] A határozat rendelkező részével és az  indokolás alapgondolatával egyetértek: a  szolidaritási hozzájárulás megállapítására és a nettó finanszírozás keretében történő levonására irányuló eljárásnak az általános közigazgatási rendtartás hatálya alóli kivonása, s ezáltal a fizetési kötelezettség tartalmi meghatározásának egyedi hatósági eljárás és jogorvoslat nélküli, kizárólag jogszabályi úton történő rendezése összeegyeztethetetlen az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. A határozat indokolásának alábbi kiegészítését ugyanakkor szükségesnek tartom. [43] A testületi vita egyik súlypontja a tanácskozás során nemcsak az alaptörvény-ellenesség tényének megállapításán volt, hanem a  jogkövetkezmény időbeli hatályán. A  rendelkező rész a  Kvtv. két megsemmisített rendelkezését pro futuro, 2026. december 31-i hatállyal, az  NGM rendelet indítványozóra vonatkozó sorát pedig ex nunc hatállyal semmisíti meg. Álláspontom szerint ez az eltérő időbeli hatály nincs kellően megalapozva, és maga is új, indokolatlan egyenlőtlenséget teremt. [44] Igazságos megoldás – és ezt az indokolás kiegészítéseként rögzítendőnek tartom – az volna, ha a jogkövetkezmény időbeli hatálya egységes lenne mind a Kvtv., mind az NGM rendelet vonatkozásában. A szolidaritási hozzájárulás megállapítására szolgáló, alaptörvény-ellenesnek minősített eljárási konstrukció ugyanis oszthatatlan egészet alkot: a Kvtv. felhatalmazó és eljárást kizáró rendelkezése, valamint az NGM rendeletben rögzített, önkormányzatonkénti konkrét összeg egymástól elválaszthatatlanok. Nincs olyan alkotmányos indok, amely az  egyik jogszabályi szint tekintetében a jövőre nézve, a másik tekintetében pedig azonnali hatállyal rendezné ugyanazon alaptörvény-ellenes helyzetet. [45] Az időbeli hatály kérdését nem lehet elválasztani attól a  szélesebb kontextustól sem, amelyben a  szolidaritási hozzájárulás intézménye jelenleg áll. A  választásokat megelőzően elhangzott az  a  kormányzati ígéret, amely a szolidaritási hozzájárulás megszüntetését helyezte kilátásba. Ennek nyomán számos önkormányzat nem számolt ezzel a  teherrel. Ezzel szemben azok az  önkormányzatok, amelyekre – mint az  indítványozóra is – a  vitatott szabályozás alapján 2025-ben fizetési kötelezettség hárult, továbbra is bizonytalanságban vannak afelől, hogy a  kötelezettségüket teljesíteniük kell-e, és ha igen, milyen jogcímen, miközben az  Alkotmánybíróság éppen jelen határozatában állapította meg, hogy az  e kötelezettséget megállapító eljárás alaptörvény-ellenes volt. Ez  az  ellentmondás – hogy a  jogalkotó szintjén már bejelentett megszüntetési szándék és az  Alkotmánybíróság által megállapított alaptörvény-ellenesség dacára egyes önkormányzatoknak mégis fizetniük kell – önmagában is alátámasztja, hogy a jogkövetkezmény időbeli hatályát nem lehetett volna a jövőre halasztani. [46] Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szolidaritási hozzájárulás egyes önkormányzatokra eső mértékének meghatározása mögött meghúzódó szempontrendszer a  rendelkezésre álló iratokból nem vált egyértelművé. Az NGM rendelet önkormányzatonként, egyedi soron állapítja meg a fizetendő összeget, azonban nem tárható fel kellő biztonsággal, hogy az eltérő lakosságszámú és eltérő saját bevételi (így különösen iparűzésiadó-erő-képességi) helyzetben lévő önkormányzatok tekintetében a  teherviselés mértéke mennyiben felel meg az  arányosság és az  egyenlő bánásmód követelményének. Éppen az  ilyen jellegű, számítási módszertant és mérlegelési szempontokat érintő kérdések azok, amelyeket egy, az  Ákr. garanciáit biztosító, indokolási kötelezettséggel járó eljárás tenne ellenőrizhetővé és vitathatóvá; ezek hiánya tehát nemcsak eljárásjogi, hanem – a  teherviselés igazságosságán keresztül – tartalmi aggályokat is felvet. [47] Mindezekre tekintettel úgy vélem, hogy a megsemmisítés jogkövetkezményét mindkét jogszabály vonatkozásában ex tunc hatállyal kellett volna megállapítani. Az  Alaptörvény N)  cikk (3)  bekezdéséből fakadó, a  költségvetési egyensúly védelmére vonatkozó szempont önmagában nem elegendő indok a pro futuro, illetve az ex nunc hatály melletti döntéshez, tekintettel arra, hogy az érintett önkormányzatok az alaptörvény-ellenesen lefolytatott eljárás következményeit évek óta, jogorvoslati lehetőség nélkül viselik. Az ex tunc hatályú megsemmisítés nem jelentett volna automatikus és azonnali visszafizetési kötelezettséget minden esetben, ugyanakkor lehetőséget teremtett volna arra, hogy az  érintett jogviszonyokat a  jogalkotó és a  jogalkalmazó az  alkotmányos követelményeknek megfelelően, méltányosan rendezze. [48] Végül hangsúlyozni kívánom az  egyenlő bánásmód szempontjából fennálló feszültséget is. A  határozat az NGM rendelet megsemmisítését – az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz személyes jellegére tekintettel – kizárólag az  indítványozóra, Budaörs Város Önkormányzatára vonatkozó sor tekintetében mondja ki. Ebből az következik, hogy miközben az Alkotmánybíróság megállapítja: az indítványozóval szemben alkalmazott eljárás alaptörvény-ellenes volt, ugyanezen alaptörvény-ellenes eljárásban, ugyanazon szempontrendszer alapján megállapított fizetési kötelezettség a többi érintett önkormányzat tekintetében változatlanul fennmarad. Márpedig, ha az indítványozó, Budaörs számára a hozzájárulás jogalapja megdőlt, ugyanennek elvben minden, azonos jogi és ténybeli helyzetben lévő önkormányzat esetében is irányadónak kellene lennie. Az  actio popularis kizártsága 4932 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám az  egyedi panaszeljárásban indokolt lehet, ez  azonban nem oldja fel azt az  alkotmányossági feszültséget, hogy azonos alaptörvény-ellenes szabályozás alapján egyes önkormányzatok mentesülnek, mások pedig – kizárólag amiatt, mert nem éltek alkotmányjogi panasszal – kötelezettek maradnak a  fizetésre. Ez  a  helyzet a  jogalkotó számára is jelzésértékű: az  új szabályozás kialakítása során nemcsak az  eljárási garanciák helyreállítására, hanem a már beállt jogkövetkezmények egységes és arányos rendezésére is figyelmet kell fordítani. [49] A fentiek okán csatlakozom a  határozat rendelkező részéhez és alapvető indokaihoz, ugyanakkor a  jogkövetkezmény időbeli hatálya, valamint az  önkormányzatok közötti egyenlő teherviselés kérdésében a többségi állásponttól eltérő, a fentiekben kifejtett álláspontot tartom fenntartandónak. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Horváth Attila s. k., alkotmánybíró Az Alkotmánybíróság 7/2026. (X. 2.) AB határozata a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint alkalmazásának kizárásáról Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Varga Réka alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A  megsemmisítést követően a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes  törvények módosításáról szóló 2011.  évi CXCI.  törvény 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja a  következő szöveggel marad hatályban: „a) aki 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, vagy” Az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés a  Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú ítéletével befejezett, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú ítélete alaptörvény- ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. I n d o k o l á s I. [1] 1. A  jogi képviselővel (dr. Sepsi Tibor Lajos ügyvéd) eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján. Az  indítványozó az  Abtv. 27.  §-a szerinti panaszában a  Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, míg az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az  egyedi ügyében alkalmazott, a  megváltozott munkaképességű személyek M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4933 ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. [2] 1.1. Az  alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben megállapított tényállás szerint az  indítványozó 2006-ban született, gyermekkori autizmusban, közepes mentális retardációban, az aktivitás és a figyelem zavaraiban szenved, 2024. január 1. napjától az össz-szervezeti egészségkárosodása 70%, egészségi állapota 30%, önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes, nem beszél, csak egyszerű utasításokat ért, viselkedése gyakran ötletszerű. Az indítványozó 2023. június 16.  napjáig iskolai tanulmányokat folytatott, majd 2023. november 13. és 2024. május 31. között munkaviszonyban állt egy gazdasági társaságnál, ezt követően biztosítási jogviszonya nem volt, megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét 2024. szeptember 10.  napján terjesztette elő az  illetékes kormányhivatalnál. [3] Az alperes kormányhivatal 2024. október 10. napján meghozott határozatával az indítványozó kérelmét elutasította. A  határozat szerint az  indítványozó egészségi állapotának mértéke 30%, rehabilitációja nem javasolt, önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes, azonban az Mmtv. szerinti ellátásra nem jogosult. Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerint az  ellátás azért nem volt megállapítható az  indítványozó számára, mert nem volt a  kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095  napon át, 10 éven belül legalább 2555  napon át vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított. Az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján pedig az indítványozó azért nem volt jogosult az  ellátásra, mert ugyan 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e  tanulmányai megszűnését követő 180  napon belül biztosítottá vált, és összesen 201  nap biztosítási időt is szerzett, de a  kérelem beterjesztését megelőzően szerzett biztosítási idejében van 30  napnál hosszabb megszakítás (2024. június 1. és 2024. szeptember 10.  napja között, azaz a  munkaviszonyának megszűnését követő  naptól a  kérelem benyújtásának napjáig). [4] 1.2. Az  indítványozó keresete alapján eljáró Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú, 2025. április 30.  napján kelt ítéletével a  keresetet elutasította. Az  indítványozó a  perben nem vitatta, hogy nem rendelkezik az  Mmtv. 2.  § (1)  bekezdése szerinti biztosítási idővel, ekként a  Fővárosi Törvényszék által elbírálandó kérdés kizárólag az volt, hogy az indítványozó jogosult-e a megváltozott munkaképességű személyek ellátására az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja alapján. A  Fővárosi Törvényszék ítéletében megállapította, hogy az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja értelmezését a  Kúria Kfv.37.610/2021/7.  számú végzésében már elvégezte, és a Fővárosi Törvényszék ítéletében a Kúria jogértelmezését tekintette irányadónak. Eszerint a biztosítottá válás időpontjától számítva szükséges fennállnia a  30  napnál hosszabb megszakítás nélküli biztosítotti időszaknak, melyet a  kérelem benyújtásának időpontjában kell vizsgálni (Fővárosi Törvényszék ítélete, Indokolás  [29]). A  Fővárosi Törvényszék az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja alkotmányossági vizsgálatát azért nem tartotta indokoltnak, mert a  Kúria idézett végzésében kimondta, hogy „[a] Kúria megítélése szerint nem veti fel az  Alaptörvény XV.  cikke sérelmét az, hogy a  szabályozással érintett személyek közül egyesek – az  Mmtv. 2.  § (1)–(2)  bekezdése alkalmazása során – a  biztosítási jogviszonyuk megszűnésének és az  igényérvényesítésük (kérelmük előterjesztésének) időpontjától függően 30 nap elteltével nem érvényesíthetik az ellátás iránti igényüket” (Kúria Kfv.37.610/2021/7.  számú végzése, Indokolás  [36], idézi: Fővárosi Törvényszék ítélete, Indokolás  [32]). Sem a  Kúria hivatkozott végzése, sem pedig a  Fővárosi Törvényszék ítélete nem tartalmaz azonban arra vonatkozó jogi érvelést, hogy az adott bíróság szerint az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja miért nem veti fel az alaptörvény- ellenesség kételyét. A Fővárosi Törvényszék ítéletében csupán azt rögzítette, hogy mivel a Kúria megítélése szerint a  kérdéses rendelkezés összhangban áll az  Alaptörvénnyel, a  Fővárosi Törvényszék pedig a  Kúria értékelését követte, ezért a Fővárosi Törvényszék sem látott okot az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére (Fővárosi Törvényszék ítélete, Indokolás [32]). [5] A konkrét esetben a  Fővárosi Törvényszék azt állapította meg, hogy a  biztosítás megszakadásának minősül a  biztosítás megszűnésének minden esete, ideértve a  szünetelést és a  biztosítási jogviszony megszűnését is (Fővárosi Törvényszék ítélete, Indokolás  [34]). Ennek az  értelmezésnek az  alapulvételével pedig a  Fővárosi Törvényszék (a kormányhivatallal egyezően) arra a  következtetésre jutott, hogy az  indítványozó nem teljesítette az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontjának azon feltételét, miszerint a tanulmányai befejezését követő 180 napon belül létesített biztosítási jogviszonya a kezdetétől a kérelem benyújtásáig nem szakadt meg 30 napnál hosszabb időre. [6] A Fővárosi Törvényszék ítéletében azt is rögzítette, hogy az indítványozó az általános szabályok szerint jogosulttá válhat az  Mmtv. szerinti ellátásokra, továbbá ennek hiányában is jogosult a  rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) szerint rokkantsági járadékra (Fővárosi Törvényszék ítélete, Indokolás [36]). 4934 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám [7] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdésén, illetve 27. §-án alapuló alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó elsődlegesen, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában, a Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XIX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással. Az  indítványozó másodlagos, az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az egyedi ügyében alkalmazott Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XIX. cikk (1) bekezdése és XV. cikk (2) bekezdése sérelme miatt. [8] 2.1. Az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panasz a  Fővárosi Törvényszék ítélete alaptörvény-ellenességét az alábbiak miatt állítja. [9] Az alkotmányjogi panasz szerint az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontján alapuló ellátásra való jogosultságot a megelőző járulékfizetés alapozza meg, ekként az ellátásra való jogosultság az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdoni védelmet élvez. Az  indítványozó szerint az  a  jogértelmezés, mely alapján az  indítványozó véglegesen elveszítette az ellátásra való jogosultságát pusztán azért, mert kérelmét nem a biztosítási jogviszonya megszűnését követő 30  napon belül terjesztette elő, nem teljesíti a  tulajdonjog korlátozásának alaptörvényi feltételeit, ugyanis azt semmilyen kényszerítő ok nem igazolja, de ez a jogkövetkezmény még egy kényszerítő ok esetleges fennállása esetén is nyilvánvalóan aránytalan, különös figyelemmel arra, hogy az  indítványozó egy sérülékeny helyzetben lévő személy, akit a bíróság jogértelmezése véglegesen elzár az Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultságtól. Ennek oka az, hogy az  indítványozó egészségi állapota miatt nyilvánvalóan képtelen az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerinti, meghatározott biztosítási idő meglétét megkövetelő főszabálynak megfelelni. [10] Az indítvány szerint az Mmtv. 2. § (2) bekezdésének szempontjából homogén csoportnak a fiatalon (35. életévük betöltését megelőzően) megváltozott munkaképességűvé vált személyek tekinthetőek, akik tanulmányaik alatt vagy tanulmányaik befejezését követően legalább egy  napig biztosítottak voltak. Ezen homogén csoporton belül a  bírósági jogértelmezés akként tesz különbséget, hogy a  biztosítási jogviszony megszűnését követő 30  napon belül kérelmet benyújtó megváltozott munkaképességű fiatalok teljes összegű ellátásra jogosultak, míg a  30  napos határidőt elmulasztó fiatalok semmilyen ellátásra nem lesznek jogosultak, méghozzá akként, hogy a  határidő elmulasztását utóbb, egy újabb jogviszony létesítésével sem tudják pótolni (hiszen a  biztosítási jogviszony harminc napot meghaladó megszakadása esetükben véglegesen és orvosolhatatlanul bekövetkezett). Az alkotmányjogi panasz szerint ez a különbségtétel nyilvánvalóan ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti  törvény előtti egyenlőség követelményével, valamint XV.  cikk (2)  bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmával, a  XIX.  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben. Az  alkotmányjogi panasz szerint a bírósági jogértelmezésben megjelenő alkotmányossági probléma alapvetően azonos azzal az ugyancsak az Mmtv. értelmezésével kapcsolatos kérdéssel, melyet az Alkotmánybíróság a 2/2018. (IV. 6.) AB határozatában alkotmányos követelmény kimondásával orvosolt. [11] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti panaszában végezetül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség sérelmét is állítja, tekintettel arra, hogy a  Fővárosi Törvényszék ítéletének meghozatala során semmilyen alapjogi mérlegelést nem végzett azzal összefüggésben, hogy kezdeményezi-e az  Alkotmánybíróság eljárását, mindössze mechanikusan átvette a  Kúria végzésének azon megállapítását, hogy a Kúria (érdemi indokolás nélkül) egy másik ügyben nem látta indokoltnak az Alkotmánybírósághoz fordulást, tehát a Fővárosi Törvényszék sem látja azt indokoltnak. Az indítványozó szerint a  Fővárosi Törvényszéknek értékelnie kellett volna, hogy a  korábban a  Kúria által meghatározott jogértelmezés nem áll összhangban sem az Alaptörvénnyel, sem a jogalkotó szándékával, és ezen értékelés eredményéről pedig ítéletében számot kellett volna adnia. [12] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz szerint amennyiben az Alkotmánybíróság az Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panasz vizsgálata során arra a  következtetésre jut, hogy a  bíróság jogértelmezése nem sérti az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdését, XV.  cikk (2)  bekezdését és XIX.  cikk (1)  bekezdését, úgy ez  szükségképpen azt jelenti, hogy az  indítványozó által az  Abtv. 27.  §-a körében előadottak nem a  bírói döntés, hanem az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrészének alaptörvény-ellenességét eredményezik. Amennyiben ugyanis a  Fővárosi Törvényszék az  Mmtv. vonatkozó rendelkezésének alkalmazásával nem juthatott a  bírói döntéshez képest eltérő eredményre, azaz az  Mmtv. támadott rendelkezésének az  egyetlen lehetséges értelmezése az, amelyet a  Fővárosi Törvényszék meghatározott, úgy az  indítványozó által megjelölt alaptörvény-ellenességet nem a  bírói jogértelmezés, hanem az alkalmazott jogszabály okozza. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4935 [13] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 57. § (2) bekezdése és az Ügyrend 36. § (3) bekezdése alapján eljárva az indítvány elbírálása előtt megkereste a 2026. május 12. napjáig hivatalban volt kormány igazságügyi miniszterét. II. [14] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „XIII.  cikk (1) Mindenkinek joga van a  tulajdonhoz és az  örökléshez, valamint a  készpénzzel történő fizetéshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. […] (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a  családokat, a  gyermekeket, a  nőket, az  időseket és a fogyatékkal élőket.” „XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit  törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [15] 2. A  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes  törvények módosításáról szóló 2011.  évi CXCI. törvény indítvánnyal érintett rendelkezése: „2.  § (1) Megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az  a  kérelem benyújtásakor 15. életévét betöltött személy, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy), és aki a) a kérelem benyújtását megelőző aa) 5 éven belül legalább 1095 napon át, ab) 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy ac) 15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított volt, és b) c) rendszeres pénzellátásban nem részesül. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak, a) aki 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt, vagy b) aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az  egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesült, vagy az  ellátásra jogosultságát megállapították, de annak folyósítása 2011. december 31-én szünetelt.” III. [16] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg. [17] 1. Az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdése szerint az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése, illetve 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a  sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan  napon belül lehet írásban benyújtani. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2025. június 12. napján vette át, mely időponthoz képest az  alkotmányjogi panasz határidőben, 2025. augusztus 11.  napján került előterjesztésre. Az  indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mert saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az  indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az  indítványozó jogi képviselője az  Alkotmánybíróság eljárására kiterjedő meghatalmazását becsatolta. Az  Mmtv. támadott rendelkezése 4936 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám az  alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti panasz elbírálhatósága szempontjából alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek tekinthető. [18] 2. Az  Alkotmánybíróság elsőként az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta meg, és az  alábbi következtetésekre jutott. [19] 2.1. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, mind pedig az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményét teljesíti. [20] 2.2. Az  Abtv. 29.  §-a értelmében az  alkotmányjogi panasz a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény- ellenesség kételye vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. [21] 2.2.1. Az  indítványozó az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a  Fővárosi Törvényszék ítéletének alaptörvény-ellenességét részben a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozással állította, figyelemmel arra, hogy a  Fővárosi Törvényszék valójában nem végezte el az  előtte folyamatban lévő ügy alapjogi aspektusainak feltárását, hanem csupán mechanikusan követte a  Kúria korábbi döntését. A Fővárosi Törvényszék éppen ezért azt sem ismerte fel, hogy a Kúria jogértelmezése valójában az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési tartomány alkotmányos kereteit túllépte. [22] Az alkotmányjogi panasz a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog állított sérelmével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem fogalmaz meg, figyelemmel az  Alkotmánybíróság részletesen kimunkált gyakorlatára, és figyelemmel a panasz tartalmára. [23] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből az  fakad, hogy a  bíróság döntésének indokairól az  eljárási  törvényeknek megfelelően köteles számot adni, ugyanakkor azonban az  indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, és különösen nem következik az  indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {lásd például: 3305/2025.  (IX. 30.) AB végzés, Indokolás  [22]}. Az  Alaptörvény 25.  cikk (3)  bekezdésének megfelelően a  Kúria alkotmányos feladata, hogy biztosítsa a bíróságok jogalkalmazásának egységét. Ennek megfelelően alkotmányjogi értelemben nem veti fel a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, ha valamely alsóbb fokon eljáró bíróság egy konkrét jogszabályi rendelkezés értelmezésének kérdésében a Kúria irányadó gyakorlatát veszi alapul. Ilyen esetekben ugyanis a Kúria jogértelmezésének elfogadása az irányadó főszabály, az eljáró bíróságnak pedig részletesen indokolnia az éppen ettől a főszabálytól való eltérést kell. [24] Eltér azonban ettől az  esettől az  Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése. Az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése értelmében a  bíró akkor kezdeményezi az  Alkotmánybíróság eljárását, ha az  előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét a  bíró észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az  Alkotmánybíróság már megállapította. A  bírói kezdeményezés feltétele a  bíró saját észlelése. A  bírói indítványozói jogosultsága nem ruházható át a  felekre vagy más személyre, illetve nem osztható meg velük az  általuk készített irat indítványhoz csatolása által, hanem a  bírónak magának kell megjelölnie az  indítványozási jogosultságát alátámasztó körülményeket, illetve teljesítenie az  indítvánnyal szemben az  Alaptörvény és az  Abtv. által támasztott összes követelményt {3238/2025.  (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [22]}. Mindez azonban megfordítva is igaz: önmagában soha nem lehet indoka a bírói kezdeményezés elmaradásának az, hogy adott esetben más bíróság ugyanezen jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezését korábban nem tartotta indokoltnak. Különösen igaz ez  akkor, ha az  ítéletben megjelölt korábbi bírói döntésben nem szerepel valódi, az  ügy érdemére vonatkozó indokolás a  bírói kezdeményezés elmaradására vonatkozóan. [25] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése azt a kötelezettséget rója az eljáró bíróra, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabályok mellett folyamatosan tartsa szem előtt az  Alaptörvény releváns rendelkezéseit, és ha konfliktust észlel az  Alaptörvény és egy alkalmazandó jogszabályi rendelkezés között, akkor forduljon az  Alkotmánybírósághoz. Az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése által használt „észleli” fordulat nyilvánvalóan nem jelenti az  alaptörvény- ellenesség kötelező érvényű megállapítását, hiszen erre az  Alkotmánybíróságnak van monopóliuma. Ugyanígy nem kötelessége a  bírónak, hogy minden esetben számot adjon az  ítéletben az  alkalmazott jogszabály alkotmányosságáról, ha azzal kapcsolatban nem merül fel kétely. Az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése ugyanakkor megköveteli az  eljáró bírótól, hogy ha észleli az  alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességét, akkor az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező végzésében az erre vonatkozó érveket a szükséges részletességgel fogalmazza meg. Ha pedig az adott eljárás valamelyik résztvevője kezdeményezi az Abtv. 25. §-a szerinti eljárást, M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4937 de az eljáró bíró nem észlel alaptörvény-ellenességet, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megköveteli, hogy az  eljáró bíró szintén a  szükséges részletességgel indokolja meg, miért nem ért egyet az  eljárás résztvevőjének kezdeményezésével. Ez akkor is így van, ha az Abtv. a 25. § kontextusában nem ad formális indítványozási jogot az  eljárás résztvevőinek: az  ügyben alkalmazandó jogszabály esetleges alaptörvény-ellenessége olyan, az  ügy eldöntése szempontjából lényeges kérdés, amelyre vonatkozó, felek által előadott érvekkel kapcsolatban az eljáró bíróságnak döntései indokairól számot kell adnia, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megfelelően. [26] Figyelemmel arra, hogy jelen esetben az indítványozó sem az alkotmányjogi panaszában, sem a bírósági eljárásban nem adott elő olyan alkotmányos érvet, melyet az Alkotmánybíróság eljárási okból ne vizsgálhatott volna a jelen alkotmányjogi panasz keretei között, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye nem vetődött fel. [27] 2.2.2. Mind az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti, mind pedig az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panasz megjelölte az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését. [28] Az Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdése Mmtv. szerinti ellátásokra való alkalmazhatóságát az  Alkotmánybíróság korábban már számos döntésében vizsgálta. A tulajdonhoz való jog sérelmére a társadalombiztosítási rendszerben ígért váromány korlátozása okán akkor lehet sikeresen hivatkozni, ha a  szóban forgó ellátás biztosítási elemet is tartalmaz {3238/2017.  (X. 10.) AB határozat, Indokolás  [62]}, mely követelmény az  Mmtv. szerinti ellátások esetében kétségtelenül teljesül. Az  Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultság nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek esetén az  aktív korúak számára egészségkárosodásuk következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló vegyes társadalombiztosítási és szociális ellátás {elsőként: 40/2012.  (XII. 6.) AB határozat, Indokolás  [32]}, ekként az  nem áll teljes egészében a  XIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog védelme alatt {3370/2018.  (XI. 28.) AB határozat, Indokolás  [17]}. Ennek megfelelően az  Mmtv. szerinti ellátások esetében az  ellátás összegére összegszerűen meghatározható, alkotmányjogi értelemben vett tulajdoni váromány nem alapítható {3364/2020.  (X. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. Az indítványozónak tulajdoni várománya legfeljebb arra az összegre lehet, amelyet a  kérelem benyújtása idején hatályos jogszabályok előírnak {3468/2021.  (XI. 12.) AB határozat, Indokolás  [43]}. Ezen idézett megállapításokra figyelemmel sem az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, sem pedig az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem fogalmaz meg. [29] A tulajdonhoz való joggal összefüggésben ugyanakkor jelen esetben a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességi kétely sem vethető fel. Az  indítványozó az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdése sérelmét lényegében azért állítja, mert a  Fővárosi Törvényszék nem osztotta az  indítványozó jogértelmezését, és ennek eredményeként pervesztes lett. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem körébe valamely ügy csupán azért, mert az indítványozó által állított jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, függetlenül az  indítványozó érvelésének esetleges szakjogi helyességétől {legutóbb például: 3337/2025.  (X. 22.) AB végzés, Indokolás  [11]}. Különösen igaz ez  az  alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben, ahol az  indítványozó az  Alaptörvény XIX.  cikk (1)  bekezdésének megfelelően alkotmányjogi értelemben csak „törvényben meghatározott támogatásra” jogosult, a jogvitát pedig éppen az adott, Mmtv. szerinti ellátás törvényi meghatározása képezte. [30] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az indítványozó XIII. cikk (1) bekezdése körében előadott érveit az Alaptörvény XV. cikke és XIX. cikk (1) bekezdése körében is megfelelően figyelembe vette. [31] 2.2.3. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, mind pedig az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz felhívta az  Alaptörvény XV.  cikkének sérelmét is a  XIX.  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint csak érdemi vizsgálat eredményeként állapítható meg az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz alapján, hogy sérti-e az  Alaptörvény XV.  cikkét és XIX.  cikk (1)  bekezdését az  Mmtv. azon rendelkezése, illetve annak Fővárosi Törvényszék által követett jogértelmezése, mely szerint egyes, a 35. életévük betöltését megelőzően megváltozott munkaképességűvé váló és a tanulmányaik befejezését követő 180 napon belül biztosítottá váló személyek adott esetben véglegesen elveszíthetik az Mmtv. szerinti ellátásra való jogosultságukat akkor, ha az  ellátás megállapítása iránti kérelmüket nem nyújtják be a  biztosítotti jogviszonyuk megszűnését követő harminc napon belül, egészségi állapotuk miatt pedig nem tudják teljesíteni az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz vizsgálata pedig az Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti panasz vizsgálatának eredményéhez képest, az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz elbírálását követően folytatható csak le. Az  Alkotmánybíróság ezért mind az  Abtv. 26.  § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt, mind pedig az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el. 4938 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám IV. [32] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz megalapozott, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem megalapozott. [33] 1. Az alkotmányjogi panasz szerint vagy az Mmtv. támadott rendelkezése [Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz], vagy annak bíróság általi jogértelmezése (Abtv. 27. §-a szerinti panasz) sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését és XIX. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy a 35. életévük betöltését megelőzően megváltozott munkaképességűvé vált azon személyek között tesz alkotmányosan nem igazolható különbséget, akik tanulmányaik alatt vagy tanulmányaik befejezését követő 180 napon belül legalább egy napig biztosítottak voltak. Az Mmtv. vagy annak bírósági jogértelmezése szerint ugyanis egyfelől már egyetlen nap biztosítási idő is megalapozza a teljes ellátásra való jogosultságot akkor, ha az arra jogosult kérelmét a biztosítási jogviszonyának megszűnését követő 30 napon belül előterjeszti, másfelől azonban a 30 napos határidő elmulasztása esetén adott esetben akár 1094 nap biztosítási idő is azt eredményezheti, hogy a kérelmező semmilyen ellátásra nem válik jogosulttá. [34] 2. Az  Alkotmánybíróságnak elsőként abban a  kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a  panasz az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése vagy XV.  cikk (2)  bekezdése hatálya alá tartozik-e. Az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése kimondja, hogy a  törvény előtt mindenki egyenlő, a  (2)  bekezdés értelmében pedig Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az  indítványozó alkotmányjogi panaszában az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdésének sérelmét az  abban nevesített egyik élethelyzet (nevezetesen a  fogyatékosság) alapján történt hátrányos megkülönböztetésre hivatkozással állítja. Az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése sérelme megállapíthatóságának ugyanakkor csupán az  egyik (és nem az  egyetlen) feltétele, hogy a  hátrányos megkülönböztetés valamely, az Alaptörvényben nevesített védett tulajdonsággal összefüggésben következzen be; további feltétel azonban az  is, hogy a  különbségtétel valamely, az  indítványozót megillető alapjoggal összefüggésben történjen {2/2023. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [38]}. [35] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának központi kérdése, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogosult lett volna-e a  megváltozott munkaképességű személyek ellátására vagy sem, figyelemmel arra, hogy kérelmét a biztosítási jogviszonyának megszűnését követő 30 napon túl terjesztette elő. Az Alaptörvény XIX. cikk (1)  bekezdés második mondata azt rögzíti, hogy minden magyar állampolgár az  Alaptörvényben tételesen felsorolt élethelyzetek esetén, így fogyatékosság esetén is, törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Az  Alaptörvény XIX.  cikke két esetben az  alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot fogalmaz meg: a  XIX.  cikk (4)  bekezdése állami nyugdíjra való jogosultságot említ, melynek feltételeit törvény állapítja meg, míg a XIX. cikk (1) bekezdés második mondata alapján egyes speciális élethelyzetek fennállása esetén  törvényben alanyi jogon járó juttatásokat kell bevezetni, illetve fenntartani. Ebből következik, hogy az  Alaptörvény XIX.  cikke alaptörvényi hátteret ad a  felsorolt élethelyzetekre vonatkozó jogszabályoknak {elsőként: 28/2015.  (IX. 24.) AB határozat, Indokolás  [34]; legutóbb hasonlóan például: 3052/2025.  (II. 14.) AB határozat, Indokolás [85]}. Mindez azonban azt jelenti, hogy az állampolgárok még az Alaptörvényben nevesített speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak  törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak, az egyes támogatások konkrét formáját és mértékét a törvényhozó szabadon határozza meg {3217/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás  [24]}. A  törvényhozót ugyanakkor a  szabályozási szabadság értelemszerűen csak az Alaptörvény keretei között illeti meg {3230/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [3]}. [36] Figyelemmel arra, hogy az alkotmányjogi panasz központi kérdése éppen az volt, hogy az indítványozó jogosult lett volna-e az  Mmtv. szerinti, az  Alaptörvény XIX.  cikk (1)  bekezdésének hatálya alá tartozó valamely ellátásra, ezért az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  hátrányos megkülönböztetés tilalma állított sérelme vonatkozásában az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése keretei között értékelte {hasonlóan: 2/2023.  (II. 23.) AB határozat, Indokolás [40]}. [37] 3. Az  Mmtv. szerinti valamely ellátásra a  megváltozott munkaképességű személyek három esetben lehetnek jogosultak: akkor, ha teljesítik az  Mmtv. 2.  § (1)  bekezdése szerinti minimális biztosítási idő követelményét (a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül 1095 nap, 10 éven belül 2555 nap vagy 15 éven belül 3650 nap); vagy akkor, ha az  Mmtv. hatálybalépését megelőző  napon valamilyen, az  Mmtv.-ben meghatározott rokkantsági típusú ellátásban részesültek [Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés b)  pont]; illetve akkor, ha ugyan nem tudják teljesíteni az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerinti minimális biztosítási idő követelményét, azonban már a 35. életévük betöltése M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4939 előtt megváltozott munkaképességűvé váltak, és az iskolai tanulmányaik alatt vagy e tanulmányok megszűnését követő 180  napon belül biztosítottá váltak, és 30  napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosítottak voltak [Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pont]. Mindez azt jelenti, hogy amíg az Mmtv. 2. § (1) bekezdése alapján járó ellátások főszabály szerint biztosítási típusú ellátások, addig az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján megítélt ellátást kifejezetten szociális jellegű ellátásként (egy jelképes biztosítási idő előírásával), a  2.  § (2)  bekezdés b)  pontja alapján folyósított ellátást pedig a  szerzett jogok védelme alapján (a korábban folyósított ellátásra tekintettel) járó ellátásként lehet meghatározni. [38] Az Mmtv. 2.  § (2)  bekezdése is tartalmazza a  „biztosításának tartamára tekintet nélkül jár” fordulatot, a  2.  § (2)  bekezdés a)  pontjának jogalkotói indokolása pedig kifejezetten kiemeli, hogy ebben az  esetben „a biztosítás időtartamára tekintet nélkül jár” a  megváltozott munkaképességű személyek ellátása. „A jogalkotói szándék a fiatal kérelmezők számára kívánta biztosítani az ellátás megállapításának lehetőségét, akik a kérelem benyújtását megelőzően nem rendelkezhetnek a jogszabályban meghatározott biztosítási idővel.” Sem jogi, sem pedig ténybeli szempontból nem lehet ugyanis azonos helyzetben lévőként kezelni azokat a  megváltozott munkaképességű személyeket, akik életük egy jelentős részében egészségesen éltek és dolgoztak (ekként egyéni képességeik és lehetőségeik alapján a munkaerőpiac teljes spektrumán elhelyezkedhettek), valamint azokat, akik már születésüktől vagy egészen fiatal koruktól fogva egészségkárosodással élnek (ami egészségi állapotuktól függően érdemben kihat a munkakeresési és munkavállalási lehetőségeikre is). Amikor a jogalkotó megalkotta az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kedvezményszabályt, akkor egyszerre volt figyelemmel az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésére („Magyarország külön intézkedésekkel védi […] a  fogyatékossággal élőket.”), a  XIX.  cikk (1)  bekezdésére („fogyatékosság […] esetén minden magyar állampolgár  törvényben meghatározott támogatásra jogosult”), valamint XV. cikk (1) és (2) bekezdésére (nevezetesen arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét a különböző helyzetek azonos módon történő kezelése is megalapozhatja). [39] Jelen alkotmányjogi panasz keretei között az  Alkotmánybíróságnak az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontjának azon fordulatát kellett alkotmányjogi szempontból megvizsgálnia, mely szerint egy 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált személy akkor lehet jogosult valamely, az  Mmtv. szerinti ellátásra, ha iskolai tanulmányai alatt vagy e  tanulmányai megszűnését követő 180  napon belül biztosítottá vált, és „30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt”. Az Mmtv. vonatkozó rendelkezése alapján a kérelmezőnek az alábbi feltételeket kell teljesítenie az ellátásra való jogosultság megállapításához: (i) 35. életéve betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé kell, hogy váljon; (ii) iskolai tanulmányai alatt vagy azt követően 180 napon belül biztosítottá kell válnia; (iii) ez a biztosítotti jogviszony legalább egy napon át fenn kell, hogy álljon (a törvény ugyanis kifejezetten akként rendelkezik, hogy ebben az esetben „biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása”); és (iv) ebben a  biztosítási jogviszonyban ne legyen 30  napnál hosszabb megszakítás. [40] Tekintettel arra, hogy a  jogalkotónak az  Mmtv. vonatkozó rendelkezésének indokolásában kifejezetten rögzített szándéka szerint akár egyetlen  nap biztosítási idő is megalapozza az  Mmtv. szerinti teljes ellátásra való jogosultságot (hiszen az  ellátás „a biztosítás időtartamára tekintet nélkül jár”), ekként a  fenti (iv) feltétel nem értelmezhető másként, mint hogy a  korábban fennállt biztosítási jogviszony szünetelése és megszűnése összefüggően a  30  napot nem haladhatja meg. Másképpen megfogalmazva, a  jogalkotó indirekt módon azt a  feltételt támasztotta az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja szerinti ellátás igényléséhez, hogy azt vagy egy fennálló, korábban legfeljebb 30 napot nem meghaladóan megszakított biztosítási jogviszonyban, vagy legkésőbb a biztosítási jogviszony bármely okból történő megszakítását követő harmincadik napon kell igényelni (függetlenül a  kérelmező életkorától, és függetlenül attól is, hogy adott esetben mennyi idő telt el az  iskolai tanulmányok befejezése óta). Amennyiben ez  a  30  napos megszakítás bármikor és bármely okból bekövetkezik, a  kérelmező sem újabb jogviszony létesítésével, sem méltányossági kérelem vagy igazolási kérelem előterjesztésével, sem bármely más módon nem szerezhet többé jogosultságot az  Mmtv. 2.  § (1)  bekezdése szerinti biztosítási idő hiányában az ellátásra. [41] Az Alkotmánybíróság megkeresésére a 2026. május 12. napjáig hivatalban volt igazságügyi miniszter a fentiektől eltérő értelmezését adta az Mmtv. támadott rendelkezésének. Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányult arra, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ellátás megállapítása iránti kérelem előterjesztését időben korlátozza. Ez  a  jogértelmezés azonban (figyelemmel az  Mmtv. vonatkozó rendelkezésének idézett szövegére és jogalkotói indokolására) teljesen funkciótlanná teszi a  „30  napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt” fordulatot, azt ugyanis sem anyagi jogi értelemben (ezt a törvény szövege és jogalkotói indokolása zárja ki), sem pedig eljárásjogi értelemben (ezt pedig a  miniszter által megfogalmazott jogalkotói szándék zárja ki) nem alkalmazható. 4940 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám [42] 4. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Mmtv. szerinti ellátásokon túl további, kifejezetten az egészségkárosodás miatt fennálló, biztosítási jogviszony fennállását nem igénylő pénzbeli ellátások is a fogyatékossággal élő személyek rendelkezésére állnak, azonban ezek az  ellátások nem képeznek olyan összefüggő védőhálót, mely képes lenne azt biztosítani, hogy a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű személyek ne maradhassanak ellátás nélkül. [43] Egyes meghatározott súlyos fogyatékosságok fennállása esetén a  fogyatékossággal élő személyek számára rendelkezésre áll a fogyatékossági támogatás, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.  évi XXVI.  törvénynek és a  súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a  fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000.  (VIII. 9.) Korm.  rendeletnek megfelelően. Ez  az  ellátás azonban csak tételesen meghatározott élethelyzetek (fogyatékossági állapotok) fennállása esetén jár, melyeket a  jogalkotó súlyos fogyatékosságnak minősített. A  fogyatékossági támogatás nem minősül olyan rendszeres pénzellátásnak, amelynek az  igénybevétele kizárná az  Mmtv. szerinti ellátások folyósítását, azonban az  Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultságból a  két ellátás feltételrendszerének különbözősége miatt nem következik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, és viszont. [44] Az MT rendelet alapján egyes fogyatékossággal élő személyek rokkantsági járadékra is jogosultak lehetnek. Az MT rendelet 1. § (1) bekezdése alapján rokkantsági járadékra az a személy jogosult, akinek a 25. életéve betöltése előtt keletkezett egészségkárosodása legalább 70%-os mértékű, és nyugellátásban, baleseti nyugellátásban vagy megváltozott munkaképességű személyek ellátásában nem részesül. A rokkantsági járadék folyósítása ugyanakkor kizárja az Mmtv. szerinti ellátások igénybevételét (de kifejezett kizáró szabály hiányában a rokkantsági járadék és a fogyatékossági támogatás együttesen is folyósítható). [45] Mindez egyben azt is jelenti, hogy a jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából az Alkotmánybíróságnak az  Mmtv. szerinti ellátások és a  rokkantsági járadék jogosulti körét kellett csak összehasonlítania, figyelemmel arra, hogy a  fogyatékossági támogatás mindkét ellátás mellett (sőt, adott esetben ilyen ellátások hiányában is) folyósítható. Az  Alkotmánybíróság az  összehasonlítást kizárólag azokra az  esetekre végezte el, amikor a  fogyatékossággal élő személy nem rendelkezik az  Mmtv. 2.  § (1)  bekezdése szerinti biztosítási idővel, egészségkárosodása pedig 35. életévének betöltését megelőzően bekövetkezett (azaz az  feltehetően már a  születéskor fennállt, vagy gyermekkorban alakult ki), és emiatt az  egészségkárosodásának bekövetkezését megelőzően objektív okokból nem tud huzamos időn át biztosítási jogviszonyban állni (munkát végezni). [46] (i) A 40–69% közötti egészségkárosodással élő, az Mmtv. szerinti biztosítási időt megszerezni nem képes személyek kizárólag az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben (30 napnál hosszabb megszakítás nélküli biztosítási jogviszony, azaz a biztosítási jogviszony megszűnését követő 30 napon belüli igénylés esetén) lehetnek jogosultak az  Mmtv. szerinti ellátásra, akkor, ha egészségkárosodásuk a  35. életévük betöltését megelőzően bekövetkezett. Esetükben a 30 napos határidő elmulasztása ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy egészségi állapotuk alapján sem az  Mmtv. szerinti ellátásra, sem rokkantsági járadékra nem válnak jogosulttá, miközben egészségi állapotuk alapján egyébként megváltozott munkaképességű személynek tekinthetőek, és egészségi állapotuk miatt számos esetben nem tudnak olyan módon részt venni a munkaerőpiacon, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerinti biztosítási idő követelményét teljesíthessék. Esetükben ráadásul az Mmtv. szerinti ellátásra való jogosultság elveszítése egyben nagy valószínűséggel (biztosítási jogviszony és így szolgálati idő hiányában) az  öregségi nyugdíjra való jogosultságuk elveszítését is eredményezni fogja. [47] (ii) A  legalább 70%-os egészségkárosodással élő, az  Mmtv. szerinti biztosítási időt megszerezni nem képes személyek számára ugyancsak rendelkezésre áll a  fenti (i)  pontban nevesített lehetőség, amennyiben a tanulmányaik befejezését követő 180 napon belül akár egyetlen napon át is biztosítottnak minősülnek, és ezen biztosítási jogviszony megszakításához képest 30 napon belül előterjesztik az Mmtv. szerinti ellátás megállapítása iránti kérelmüket. Ezen határidő elmulasztása esetén ugyanakkor azok, akiknek az  egészségkárosodása már a  25. életévük betöltését megelőzően bekövetkezett, az  MT rendelet szerinti rokkantsági járadékra válhatnak jogosulttá, míg azok, akiknek az egészségkárosodása csak a 25–35. életévük között következett be, a fenti (i) esethez hasonlóan semmilyen ellátásra nem válnak jogosulttá, egészségi állapotuk miatt nagy valószínűséggel véglegesen kizárva őket mind az  Mmtv. szerinti ellátások biztosítási jogviszony alapján történő igénylésének lehetőségéből, mind pedig (biztosítási jogviszony és így szolgálati idő hiányában) az  öregségi nyugdíjra való jogosultság lehetőségéből. [48] Összegezve, a  Fővárosi Törvényszék ítéletének [36] bekezdésében is nevesített, az  MT rendelet szerinti rokkantsági járadék a  35. életévük betöltését megelőzően megváltozott munkaképességűvé (legalább 40%-os egészségkárosodás) váló személyek körén belül kizárólag azok számára érhető el, akik (i) egészségkárosodása már a 25. életévük betöltését megelőzően bekövetkezett, és (ii) egészségkárosodásuk mértéke a 70%-ot is eléri. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4941 [49] 5. Az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja önmagában már csak azért sem sérti az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdését, mert éppen annak végrehajtását szolgálja, azzal, hogy egyes esetekben biztosítási idő hiányában is lehetővé teszi a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítását {hasonlóan a  fogyatékossági támogatás vonatkozásában elsőként: 1/2018.  (IV. 6.) AB határozat, Indokolás  [20]}. Ezt a  megközelítést az  Alkotmánybíróság az Mmtv. szerinti ellátások vonatkozásában is megfelelően irányadónak tekinti. [50] 6. Az  Alkotmánybíróság ezt követően az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja „és 30  napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt” szövegrésze Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével való összhangját vizsgálta meg. [51] 6.1. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme összehasonlítható (azonos csoportba tartozó) személyi körön belül állapítható meg. A  hátrányos megkülönböztetésnek tehát homogén csoporton belül kell fennállnia. Nem lehet hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a  jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket {elsőként az Alaptörvény hatálybalépését követően: 40/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; a  későbbi gyakorlatból például: 3534/2021.  (XII. 22.) AB határozat, Indokolás  [16]}. Az  Alkotmánybíróságnak ezért mindenekelőtt abban a  kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja alkalmazhatósága szempontjából mely személyi kör tekinthető homogén csoportnak. [52] A homogén csoport ismérve jelen esetben, hogy annak tagjai (i) 35. életévük betöltése előtt váltak megváltozott munkaképességűvé, és (ii) tanulmányaik alatt vagy azt követő 180  napon belül legalább egy  napra biztosítottá váltak. Ez az a személyi kör, amely egészségi állapota, illetve (minimális, adott esetben akár egyetlen napig fennálló) biztosítási jogviszonya alapján jogosult lehet az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint az ellátás igénylésére, azaz esetükben nem valamely korábbi, meghatározott időn át fennálló biztosítási jogviszony és járulékfizetés, hanem egy (adott esetben csupán szimbolikus jellegű) biztosítási jogviszony-létesítés is megalapozza az  Mmtv. szerinti ellátások igénybevételét. Az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából ezt a személyi kört tekintette egymással összehasonlítható helyzetben lévőnek. [53] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: jelen esetben az egyéni körülményeik (életkor, fogyatékosság, minimális biztosítási idő) alapján azonos élethelyzetben lévő társadalmi csoporton belül éppen az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja tett különbséget az alábbi 6.2. pontban foglaltak szerint. Azaz a támadott jogszabályi rendelkezés jelen esetben nem új homogén csoportot hozott létre az  Mmtv. szerinti ellátásra a  30  napos határidő betartásával jogosultak, illetve az  arra a  határidő elmulasztására nem jogosult fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű személyek között, hanem éppen azt a  különbségtételt valósította meg a  homogén csoporton belül, mely az Alkotmánybíróság vizsgálatának tárgyát képezi. [54] 6.2. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének a sérelme akkor állapítható meg, ha a jogi szabályozás az egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között anélkül tesz különbséget, hogy annak tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka lenne, vagyis az önkényes {9/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [22]}. [55] Jelen esetben az kétséget kizáróan megállapítható, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja homogén csoporton belüli különbségtételt valósít meg azáltal, hogy a  35. életévüket megelőzően megváltozott munkaképességűvé vált, a  tanulmányaik befejezését követő 180  napon belül biztosítottá váló azon kérelmezők, akik a  biztosítási jogviszonyuk megszakítását követően 30  napon belül benyújtották az  Mmtv. szerinti ellátások iránti kérelmüket, az  Mmtv. szerinti teljes ellátásra válnak jogosulttá adott esetben (egészségi állapotuk változatlansága vagy romlása esetén) életük végéig, míg a 30 napos határidőt elmulasztó kérelmezők véglegesen és visszavonhatatlanul elveszítik az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kedvezményszabály alapján történő igénylés lehetőségét. Ez  a  különbségtétel jelen esetben ráadásul (figyelemmel arra, hogy egy fokozott védelemre szoruló társadalmi csoportot érint, és adott esetben akár a  fogyatékossággal élő személyek közötti különbségtételt életük végéig orvosolhatatlanul meghatározza) kiemelkedően súlyosnak is tekinthető. [56] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy valamely jogosultság érvényesítéséhez kapcsolódó határidő vagy más, a  jogérvényesítést időben korlátozó feltétel meghatározása természetesen megalapozhat hátrányos jogkövetkezményt, és önmagában elfogadhatónak tekinthető egy szabályozás, ha a  jogalkotó eltérően kezeli az e feltételt teljesítő és az azt nem teljesítő személyeket. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelme akkor merül fel, ha a kedvezményszabály érvényesülését korlátozó jogi feltétel és a kedvezményszabály alapjául szolgáló materiális élethelyzet között tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű kapcsolat nem állapítható meg. Különösen igaz ez  akkor, ha az  ilyen feltételhez olyan jogvesztő hatás kapcsolódik, amely a  kedvezményszabály alkalmazásának lehetőségét véglegesen megszünteti, és az  így bekövetkező jogvesztés utóbb sem igazolási kérelemmel, sem méltányossággal, sem a jogosultsági feltételek ismételt teljesítésével nem orvosolható, miközben az érintettek a  kedvezményszabály alapjául szolgáló materiális élethelyzet szempontjából továbbra is azonos helyzetben maradnak. 4942 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám [57] Jelen esetben a biztosítási jogviszony megszakítását követő harminc nap elteltével az érintett egészségi állapota, munkaképessége, munkaerőpiaci helyzete, valamint a  főszabály szerinti biztosítási idő megszerzésére való képessége nem változik meg. A harmincnapos követelmény nemteljesítése tehát nem szünteti meg azt a materiális élethelyzetet, amely miatt a jogalkotó az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kedvezményszabályt megalkotta, ugyanakkor a  kedvezményszabály igénybevételének lehetőségét véglegesen megszünteti. A  harmincnapos követelmény nemteljesítése így jelen esetben önmagában nem szolgálhat tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indokul arra, hogy az egyébként azonos helyzetben lévő személyek egyik csoportja az ellátásra akár élete végéig folyamatosan jogosulttá válhasson, míg a másik e jogosultság megszerzésének lehetőségét véglegesen elveszítse. [58] Mindezeket az  Alkotmánybíróság a  jelen ügyben az  alábbi szempontokra is figyelemmel értékelte.  (i) Egyfelől, az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdése értelmében Magyarország külön intézkedésekkel védi a  fogyatékossággal élőket, XIX.  cikk (1)  bekezdése értelmében pedig minden magyar állampolgár meghatározott egyéni élethelyzetek, így fogyatékosság esetén is, törvényben meghatározott támogatásra válik jogosulttá. Az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja ugyanakkor azt eredményezi, hogy azon fogyatékossággal élő személyek, akiknek a 35. életévük betöltését megelőzően bekövetkezett egészségkárosodása legalább 40%-os mértékű, azonban nem minősülnek súlyosan fogyatékosnak (fogyatékossági támogatás), és egészségkárosodásuk nem éri el a  70%-os mértéket, és/vagy egészségkárosodásuk a  25. életévük betöltése után következett be (rokkantsági járadék), semmilyen, kifejezetten az  egészségi állapotuk miatt adható ellátásra nem válnak jogosulttá. Azaz a  jogalkotó az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti határidő megalkotásával egyidejűleg nem gondoskodott arról, hogy a határidőt elmulasztó fogyatékossággal élő személyek bizonyosan jogosultak legyenek valamilyen más ellátásra, vagy (adott esetben) akár igazolási kérelemmel, akár méltányossági kérelemmel, akár újabb (adott esetben ezúttal is legalább egyetlen  napig fennálló) jogviszony létesítésével a  határidő elmulasztását orvosolhassák.  (ii) Az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ellátás csak egy jelképes, adott esetben akár egyetlen napig fennálló biztosítási jogviszonyt követel meg (ahogyan ez az Mmtv. 2. § (2) bekezdéséből és a 2. § (2) bekezdés a) pontjához kapcsolódó jogalkotói indokolásból is egyértelműen megállapítható), ekként ezen ellátási forma alapvetően nem a korábbi járulékfizetésen alapul, azaz nem az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontján alapuló ellátások költségvetési bevételi (járulékfizetési) oldala valójában csak jelképes. A  jogalkotó éppen azt ismerte el az  Mmtv. szerinti kedvezményszabály megalkotásával, hogy egyes megváltozott munkaképességű személyek egészségi állapotuk miatt képtelenek tartósan megjelenni a munkaerőpiacon. Ezen fogyatékossággal élő személyek ugyanakkor éppen egészségi állapotuk miatt szorulnak rá az Alaptörvényből közvetlenül fakadó fokozott védelemre és támogatásra irányuló állami kötelezettségre. (iii) A megváltozott munkaképességű, az Mmtv. szerinti ellátásokra az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontján jogosultságot szerző fogyatékossággal élő személyek semmilyen tájékoztatást nem kapnak arra vonatkozóan, hogy egy tanulmányaik befejezését követően akár csak egyetlen  napig fennálló biztosítási jogviszonyra és ezen biztosítási jogviszony megszakításához képest egy 30 napon belül előterjesztendő kérelemre van csupán szükségük az adott esetben (egészségi állapotuk változatlansága vagy romlása esetén) életük végéig járó ellátás igénylésére, mely határidő elmulasztása esetén utóbb már adott esetben semminemű ellátásra nem válnak jogosulttá, és ezáltal végeredményben akár öregségi nyugdíjban sem részesülhetnek majd. [59] 6.3. Az  Alkotmánybíróság a  fentiek figyelembevételével arra a  következtetésre jutott, hogy az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja szerinti különbségtételnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka, ekként az önkényes, sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. [60] 7. Mindez egyben azt is jelenti, hogy miután az  indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség magából a támadott jogszabályi rendelkezésből (és nem pedig annak bírói jogértelmezéséből) fakadt, ezért az indítványozó Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panasza megalapozott, az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panasza pedig mindebből szükségképpen következően nem megalapozott. [61] Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az  Mmtv. 2.  § (2)  bekezdés a)  pontja „és 30  napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. [62] Az alaptörvény-ellenes és megsemmisített jogszabályi rendelkezés a  Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10. számú ítéletével befejezett, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság a  megsemmisített jogszabályi rendelkezés általános alkalmazási tilalmát az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdésének megfelelően azért rendelte el, mert az  Mmtv. megsemmisített rendelkezésének jogalkotói célja egy, az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdésének megfelelően külön intézkedésekkel is védendő csoport (a fogyatékossággal élő személyek) számára történő ellátás biztosítása volt, akik erre az ellátásra és az Alaptörvény által is nevesített védelemre állapotuknál fogva fokozottan rászorulnak, az Mmtv. szerinti különbségtétel pedig az esetükben különösen súlyos jogkövetkezménnyel jár. M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4943 [63] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az  Mmtv. 14.  § (1)  bekezdése értelmében a  megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapító, vagy az  egészségi állapotra tekintettel hozott elutasító döntés véglegessé válását követő 12 hónapon belül előterjesztett újabb kérelmet csak akkor kell elbírálni, ha a  rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció alapján megállapítható, hogy a kérelmező egészségi állapotában a korábbi döntésben még figyelembe nem vett tartós változás következett be. Mindez azt jelenti, hogy azokban a  jelen határozat meghozatalát megelőző egyedi ügyekben, ahol az  Mmtv. megsemmisített rendelkezésének alkalmazása során az  ellátásra való jogosultság megállapítása iránti kérelem elutasítására nem „az egészségi állapotra tekintettel”, hanem kifejezetten a  30  napos határidő elmulasztása miatt került sor, nincs annak eljárásjogi akadálya, hogy a  kérelmezők akár a  korábbi döntés véglegessé válását követő 12 hónapon belül is ismételten előterjesszék a  kérelmüket. A  12 hónapnál régebben előterjesztett és elutasított kérelmek ismételt benyújtásának pedig az Mmtv. alapján egyébként sincs akadálya. [64] Az Alkotmánybíróság arra is utal, hogy az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdéséből és XIX.  cikk (1)  bekezdéséből fakadó követelmények maradéktalan érvényre juttatása a  jogalkotó alaptörvényi kötelezettsége, ám ennek a  kötelezettségének a  jogalkotó nem csupán az  Mmtv. támadott rendelkezése szerinti kedvezményszabállyal (és nem is csupán az Mmtv. szabályozási keretei között) tehet eleget. A szabályozás esetleges felülvizsgálata során azonban a jogalkotónak fokozott figyelmet kell fordítania arra, hogy a fogyatékossággal élők számára az állapotukra tekintettel őket megillető ellátás ténylegesen és olyan feltételekkel legyen igényelhető, mely figyelembe veszi ezen társadalmi csoport fokozott sérülékenységét is. [65] Az Alkotmánybíróság azt is kiemeli, hogy az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből levezethető általános követelmény, hogy a  jogszabályok ismeretének hiánya senkit nem mentesít a  jogi felelősség és a  jogkövetkezmények viselése alól (ignorantia legis non excusat), ideértve adott esetben egy határidő elmulasztásának jogkövetkezményét is. Ez  azonban kizárólag abban az  esetben lehet csak igaz, ha a  jogalkotó eleget tett annak az  ugyancsak az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből fakadó elvárásnak, hogy a  jogszabály szövegéből fakadó követelmények egyértelműen és világosan felismerhetőek legyenek, és így az  egyénnek valódi lehetősége legyen arra, hogy ténylegesen is felismerhesse a  jogi helyzetét, és magatartását ehhez a helyzethez igazíthassa. Amennyiben azonban a norma ennek a követelménynek nyilvánvalóan nem tesz eleget (mely szempont értékelését az  Alkotmánybíróság végezheti el, az  Alaptörvény B)  cikkének keretei között), az egyént nem terheli (nem terhelheti) önhiba, és nem is viselheti a jogkövetkezményeket azért, mert nem volt képes magatartását az  Alaptörvényből fakadó normavilágossági követelményeknek meg nem felelő jogszabályi követelményekhez igazítani. Különösen igaz ez egy olyan fokozott védelemre szoruló társadalmi csoport esetében, mint a  fogyatékossággal élő személyek köre, akik közül sokan saját maguk egyáltalán nem is képesek a  jogaik érvényesítése érdekében fellépni. [66] 8. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a  rendelkező részben foglaltak szerint elutasította, tekintettel arra, hogy a  Fővárosi Törvényszék ítéletében megjelenő jogértelmezés közvetlenül az Mmtv. támadott rendelkezése alaptörvény-ellenességéből fakadt. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Czine Ágnes s. k., az Alkotmánybíróság elnökhelyettese Dr. Horváth Attila s. k., Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Kozma Ákos s. k., Dr. Márki Zoltán s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Patyi András s. k., Dr. Schanda Balázs s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Sonnevend Pál s. k., Dr. Szabó Marcel s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró Dr. Varga Réka s. k., alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2294/2025. 4944 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró párhuzamos indokolása [67] A határozat rendelkező részével egyetértek. Indokolását azonban az alábbiakkal egészítem ki. [68] 1. A többségi indokolás az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján arra kötelezi a perbírót, hogy ha a bíróság előtt folyamatban lévő „eljárás valamelyik résztvevője kezdeményezi az Abtv. 25. §-a szerinti eljárást, de az eljáró bíró nem észlel alaptörvény-ellenességet, […] az  eljáró bíró […] a  szükséges részletességgel (kiemelés tőlem) indokolja meg, miért nem ért egyet az eljárás résztvevőjének kezdeményezésével” (lásd: jelen határozat indokolása, III.2.2.1. pont). [69] Elfogadhatónak tartom, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolt bírói döntéshez való alapjogból levonható ez  a  következtetés. Úgy gondolom azonban, hogy a „szükséges részletesség” tartalma már most kifejtésre szorul az előre kiszámítható alkotmánybírósági gyakorlat biztosítása érdekében. [70] 2. Véleményem szerint az elutasítás „szükséges részletességgel” való indokolási kötelezettsége a következőt jelenti. [71] A polgári perrendtartásról szóló 2016.  évi CXXX.  törvény (a  továbbiakban: Pp.) 131.  § (4)  bekezdése értelmében „[h]a a  bíróság az  Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasítja, erről végzéssel határoz, e  döntését legkésőbb az  ítéletében köteles megindokolni”. Az  itt tárgyalt kérdés az, hogy a  kérelem elutasítása esetén az  előbbi végzés vagy ítélet indokolására milyen tartalmi követelmények vonatkoznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből, avagy milyen mélységű magyarázat teszi az elutasításra vezető bírósági eljárást a peres fél számára tisztességessé, fairré, méltányossá, kiegyensúlyozottá. [72] Álláspontom szerint nem elégíti ki az  alapjogból fakadó követelményeket, ha az  elutasítás indokolása csupán arra szorítkozik, hogy bár az  eljárás valamely résztvevője indítványozta a  per során, az  eljáró bíró nem tartotta szükségesnek az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését. [73] Az alapjogi mérce felállításában segít annak az  áttekintése, hogy miként transzformálta az  Alkotmánybíróság magyar alkotmányjogi kérdéssé azt a helyzetet, amelyben az uniós jog értelmében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezett bíróság nem fordul az  Európai Unió Bíróságához (a  továbbiakban: EUB). Az  előbb említett területen a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező  törvényes bíróhoz való jog biztosítja az  átjárást az  uniós jog és a  magyar alkotmányjog között. Az  Alkotmánybíróság ugyanis a  26/2020.  (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [24]–[30] bekezdésében – bizonyos körülmények között – elismerte, hogy az EUB törvényes bírónak minősül, és ezen keresztül az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése tárgyában hozott elutasító döntés indokolása felvetheti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének lehetőségét. Az elutasító döntés indokolásának alkotmányossági kontrollja érdekében ezért az Alkotmánybíróság beépítette mércéi közé az EUB által a  CILFIT-ügyben (C-283/81 Srl CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA kontra Egészségügyi Minisztérium) kidolgozott szempontrendszert. Így, ha ezen megfontolásoknak megfelelően mellőzi a  magyar nemzeti bíró az  előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezést, akkor a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot – azon belül az indokolt bírói döntéshez való részjogosítványt – is tiszteletben tartja. A  hivatkozott határozatban tehát nem azt veszi alkotmányos kontroll alá a testület, hogy a tagállami bírónak érdemben az uniós jogot kellett volna alkalmazni, és az indokolta volna az EUB-hoz fordulást, vagy sem. Azt vizsgálja, hogy az indokolás alkotmányosan kielégítő választ jelent-e a peres fél számára annak indítványára tekintettel. [74] A jelen párhuzamos indokolásban vizsgált kérdés hasonlóságot mutat az  előzetes döntéshozatali eljárás rendeltetésével: a  vonatkozó Pp.-beli szabályozás lényegében együtt kezeli azokat a  közbevetett eljárásokat, amelyek a  bíró számára a  perben alkalmazandót jog (jogszabályok) tartalma, avagy érvénye kapcsán adnak útmutatást. Ezért annak ellenére, hogy a  bírói kezdeményezés több tekintetben eltér az  előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének mellőzésétől, a CILFIT-ügy szerinti feltételekből kiindulva egy világos és jól alkalmazható szempontrendszer körvonalazható arra az esetre, ha a bíró annak ellenére nem kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, hogy az  eljárás résztvevője indítványozta azt. Az  elutasítás indokolása álláspontom szerint akkor felelhet meg a „szükséges részletesség” követelményének, ha az önálló végzésben vagy az ítéletben a bíró rögzíti, hogy a fél indítványában foglalt alkotmányjogi probléma nem releváns, nem befolyásolja az ügy mikénti eldöntését, avagy a  hivatkozott alkotmányossági problémára nézve kiforrott alkotmánybírósági gyakorlat áll rendelkezésre (például a  vezető esetek megjelölésével), illetve a  fél indítványa annyira egyértelmű kérdést feszeget, hogy az nem vet fel észszerű kétséget az alkalmazandó jogszabály alkotmányosságával összefüggésben. [75] 3. Mindazonáltal két kérdést kell hangsúlyozni. Részben azt, hogy a  perben alkalmazott jog „megtalálása”, meghatározása a  bíró autonómiájába tartozik. Ezért mint minden esetben, amikor az  Alkotmánybíróság a  bírói döntés alapjogi megközelítésű kontrollját végzi, felmerül annak a  lehetősége, hogy valamilyen mértékben „szuperbírósággá” váljon, a  bíróságokhoz tartozó  törvénykezésből vegyen át területeket. Ennek megelőzése érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy a fentiekben körvonalazott alkotmányossági kontroll nem kezdheti ki azt, M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4945 hogy az alkalmazandó jog azonosítása és annak szakjogi értelmezése a bíróságok feladat- és hatáskörébe tartozik. Az  általam felvázolt teszt a  legkevésbé sem célozza ennek kétségbe vonását. Éppen azt kívánja szolgálni, hogy az indokolt bírói döntéshez való jogból fakadó szempontok elkülönüljenek az ítélkezés érdemi tevékenységétől. [76] Másrészt viszont, amikor a bíró magyarázatát adja annak, hogy a fél előadásával ellentétben miért nem indokolt az eljárásban alkalmazandó jogszabályi rendelkezéssel szemben az Alkotmánybírósághoz fordulni, nem veheti át az  Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét. Ez  praktikusan azt jelenti, hogy a  bíró nem folytathatja le a  fél által alkotmányellenesnek tekintett norma alkotmányossági felülvizsgálatát, és nem állapíthatja meg, hogy az nem ellentétes az Alaptörvénnyel. Erre ugyanis csak az Alkotmánybíróságnak van mandátuma [lásd: Alaptörvény 24. cikk (2)–(3) bekezdés]. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., alkotmánybíró [77] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Varga Réka s. k., alkotmánybíró Dr. Varga Réka alkotmánybíró párhuzamos indokolása [78] Csatlakozom dr.  Hörcherné dr.  Marosi Ildikó alkotmánybíró asszony párhuzamos indokolásához az  alábbi kiegészítéssel. Egyetértek azzal, hogy az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése által garantált fair eljárás elve keretében eljuthatunk odáig, hogy a bíró indokolási kötelezettsége azt is magában foglalja, hogy a bírónak számot kell adnia arról, miért nem tartotta fontosnak az Alkotmánybírósághoz való fordulást. [79] Ugyanakkor ez több kérdést is felvet: (i) milyen mélységű indokolással tehet eleget a bíró ennek, illetve (ii) ha ezt nem teljesíti, annak mi a következménye? [80] E két kérdés megválaszolását az alábbiak figyelembevételével tartom lehetségesnek. [81] Ad (i): Az indokolás szükséges mélységét illetően járható útnak találom dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró asszony azon felvetését, miszerint az  Alkotmánybíróság megalkothat egy olyan szempontrendszert, amely támaszpontul szolgálhat a bíró számára, hogy indokolása számba vette-e az Alkotmánybírósághoz fordulás kapcsán felvethető kérdéseket. Ezen szempontrendszer tehát nem tartalmi kérdéseket, hanem a bírói mérlegelés során kvázi kötelezőként felvetendő kérdéseket foglalná magában. [82] Ad (ii): Ugyanakkor a  bíró „szükséges részletességű” indokolási kötelezettsége nem vezethet arra a  jogkövetkezményre, hogy az  Alkotmánybíróság utólag a  fair eljárás megsértését állapítsa meg amiatt, mert a  bíró a  bírói kezdeményezés előterjesztésére vonatkozó mérlegelése során – bár az  alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését elutasító döntése „szükséges részletességgel indokolt” volt – nem ismerte fel, vagy nem úgy ismerte fel előre azt az  alkotmányossági tartalmat, amit vagy ahogy az  Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálata során fejt ki. Magam is úgy vélem, hogy ellenkező esetben az Alkotmánybíróság a bírói mérlegelési jogot indokolatlanul korlátozná. Budapest, 2026. szeptember 21. Dr. Varga Réka s. k., alkotmánybíró 4946 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám IX. Határozatok Tára A Kormány 1322/2026. (X. 2.) Korm. határozata Magyarország projektjavaslatainak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2026. évi CEF2 Reflow pályázati kiírására történő benyújtásáról A Kormány – az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó források felhasználásáról szóló 75/2016. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése alapján – a) jóváhagyja az  Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2026.  évi CEF2 pályázati kiírására benyújtásra javasolt projektjavaslatokat, az 1. melléklet szerint; b) felhívja a  közlekedési és beruházási minisztert, hogy gondoskodjon az  1.  mellékletben foglalt táblázat 2–5.  sora szerinti projektjavaslatoknak az  Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2026.  évi CEF2 pályázati kiírására történő benyújtásáról; Felelős: közlekedési és beruházási miniszter Határidő: 2026. október 6. c) felhívja a  közlekedési és beruházási minisztert, hogy – az  Európai Bizottság projektjavaslatokat támogató döntése esetén – készítsen előterjesztést a  Kormány részére a  szükségessé vált feladatokról, valamint a projektjavaslatok teljes körű megvalósításához szükséges források biztosításáról; Felelős: közlekedési és beruházási miniszter Határidő: folyamatos d) felhívja a közlekedési és beruházási minisztert, hogy az 1. melléklet szerinti projektjavaslatok vonatkozásában gondoskodjon az  Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, valamint az  1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. július 7-i (EU) 2021/1153 európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikk (6) bekezdése szerint szükséges tagállami hozzájáruló nyilatkozatok kiállításáról. Felelős: közlekedési és beruházási miniszter Határidő: 2026. október 6. Magyar Péter s. k., miniszterelnök M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám 4947 1. melléklet az 1322/2026. (X. 2.) Korm. határozathoz A B C D E F G H I J 1. Kapcsolódó program megnevezése Projektjavaslat megnevezése Támogatást igénylő neve Koordinátor Kedvezményezett/ Kedvezményezett Társkedvezményezett Projektjavaslat tervezett költsége (nettó, forint) Projektjavaslat tervezett összköltsége (bruttó, forint) Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz terhére biztosítandó támogatás tervezett összege (nettó, forint) Hazai költségvetési támogatás tervezett összege (forint) Saját erő (forint) Projektjavaslat rövid bemutatása 2. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz Balatonszentgyörgy–Gyékényes határon átmenő vasúti vonalszakasz korszerűsítése új delta vágány létesítésével KBM GYSEV Zrt. 4 163 180 000 4 163 180 000 3 538 703 000 624 477 000 – Az előkészítési projekt célja a Mediterrán TEN-T korridoron fekvő Balatonszentgyörgy–Gyékényes vonalszakasz korszerűsítésének előkészítése érdekében szükséges döntés-előkészítő tanulmányterv, megvalósíthatósági tanulmány, környezetvédelmi hatástanulmány, részletes tanulmánytervek, illetve engedélyezési tervek elkészítése, a környezetvédelmi és építési engedély megszerzése, valamint Gyékényes térségében új villamosított, 225 kN tengelyterhelésű deltavágány-kapcsolat engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítése és az építési engedély megszerzése. 3. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz Budapest Bécs/Varsó nagysebességű vasút (NSV) magyarországi vonalszakaszainak létesítéséhez szükséges feladatok elvégzése KBM – 15 000 000 000 19 050 000 000 11 004 000 000 8 046 000 000 – Elvi vasúti létesítési engedélyezési tervdokumentáció elkészítése az NSV nyíltvonali szakaszaira, vasúthatósági létesítési engedélyezési tervdokumentáció készítése az NSV és meglévő vasúti hálózat nyíltvonali kapcsolataira, valamint kapcsolódó tervpályázati, városépítészeti és egyéb kiegészítő tervezési feladatok elvégzése. 4. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz DTI4CCAM – Digital Transport Infrastructure for Cooperative, Connected and Automated Mobility KBM Magyar Közút Nzrt. 220 080 000 279 501 600 110 040 000 169 461 600 – A projekt célja az autonóm, intelligens közúti közlekedést támogató útmenti infrastruktúra- és informatikai rendszerfejlesztés, valamint a C-ITS szolgáltatások tervezése és a meglévők továbbfejlesztése. 5. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz European Dual-Use Corridor Partnership – First Coordinated Implementation Phase (EDCP) KBM – – – – – – Közös nemzetközi tanulmány a Central Northern és Central Southern Katonai Folyosók szűk keresztmetszetek, infrastrukturális képességhiányok, határon átnyúló függőségek vizsgálata céljából. 6. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz SCALE-E East-West E.ON Drive Infrastructure GmbH, Germany / E.ON Drive Infrastructure Hungary Kft. – 1 956 266 667 2 484 458 667 586 880 000 0 1 897 578 667 Az E.ON Drive Infrastructure Hungary Kft. 1 helyszínen (a 2-es út melletti Tolmácson) 4 db, egyenként 1 MW vagy annál nagyobb teljesítményű nehéztehergépjármű-töltőpont telepítését valósítja meg. 7. Európai Hálózat- finanszírozási Eszköz Taxiway and ApRon Modernisation – Adaptation to Civilian-defence dual use at Budapest and Cologne Airports – TARMAC Budapest Airport Zrt. – 17 885 993 300 22 715 211 491 8 942 996 650 0 13 772 214 841 Új katonai-polgári kettős felhasználású forgalmi előtér („apron”) kialakítása, kapcsolódó beavatkozások elvégzése. 4948 M A G YA R K Ö Z L Ö N Y • 2026. évi 145. szám A Magyar Közlönyt a Miniszterelnökség szerkeszti. A szerkesztésért felelős: dr. Ducsay Zsuzsanna Ágnes. A szerkesztőség címe: 1054 Budapest, Alkotmány utca 5. A Magyar Közlöny hiteles tartalma elektronikus dokumentumként a https://www.magyarkozlony.hu honlapon érhető el.